Az életben vannak nehéz helyzetek, kihívások, rossz időszakok. Persze relatív, hogy ki mit él meg nehéznek vagy elviselhetetlennek. De most van egy közös pont sokunk életében. Egy agresszív, gyorsan terjedő járvány, ami közvetve vagy közvetetten, de a Világ teljes lakosságát érinti. Bizony itt Magyarországon is. Mindenkit. 
De mégis hogyan lehet megtartani a józan eszünket ebben a helyzetben és egyik napról a másikra átállni egy teljesen új életmódra?! Igen, életmódra. Mert a jelenlegi szabályok nem két hétre szólnak és nem is maradnak ilyen barátságosak, mint jelenleg, ebben biztos vagyok. (és ez jól is van így) Sajnos fogalmam sincs, de igyekszik az ember mindent megtenni. Napról napra látom magamon és a fiamon is, hogy hogyan idomulunk az új helyzethez, hogy tanuljuk ezt az új felállást. Hol tartunk most?

Egy kis előzmény... Az egyébként egyáltalán nem beteges gyermeknek sikerült gyakorlatilag majdnem 5 hetet zsinórban itthon töltenie, kezdve egy jó torokgyulladással, aztán egy hét síszünet, majd 3 nap suli és újabb két hét itthon bárányhimlővel. Ez után 2 egész napot volt iskolában, mielőtt azokat lezárták. Összevetve ezt a hónapot - különös tekintettel a bárányhimlőre - és visszagondolva a tavaly nyárra, amikor gipszben töltötte a szünet jó részét, egészen edzettek vagyunk karantén ügyben. De ez valami más. Nem csak mi ragadtunk itthon, hanem már a fél ország.

9 nappal ezelőtt jelentették be, hogy minden iskola bezárja kapuit, digitális oktatás következik. Ezzel egyidőben elrendelték a munkahelyemen a teljes szellemi állománynak a kötelező home officet. Túl vagyunk az első ilyen héten, amit itthon töltöttünk, kettecskén. Egészen szürreális volt. Egyedülálló anyukaként edzett vagyok, hogy hogyan kell egyszerre, egy személyben gondoskodó anyukának és családfenntartó "apukának" lenni, hogyan legyek közben felelősségteljes szakember a munkában és hogyan legyek életvitelszerűen a fiam fejlesztő gyógypedagógusa. Meg van a rutin, hogyan lehet egyszerre figyelni éveken (egy életen) át, minden áldott nap arra, hogy legyen megfelelő méretű gumicsizma a gyereknek, rendben legyen a telken a gázóra leolvasás, időben vigyem a kocsit gumicserére, ne maradjon el a finommotorika fejlesztése a gyereknek, hogy a munkában proaktív legyek és precíz, hogy legalább egy meghallgatással támogassam azt, akinek erre szüksége van, és hogy mindig legyen itthon fekete vasalós gyöngy, mert az fogy a leggyorsabban.
De - mint sokszor az életben - rá kell jönni, hogy a határok nem ott vannak, ahol érezzük... sokkal több van bennünk, ha kell, sokkal többre vagyunk képesek. Itthonról dolgozni, úgy, hogy minden folyamatunkat és eddigi közös irodai megbeszélést, kontaktot átültessünk erre az új helyzetre, nem könnyű, de nagyon jól helytálltunk. Igaz, el kell felejteni a 8-9 órás munkaidőt. Az első napok gyakorlatilag reggel fél 5-től kb éjfélig tartottak, folyamatos pörgésben. Hajnalban van 2-3 órám csendben, amíg alszik a gyerek, ez az elmélyült feladatok ideje. Napközben 3-4 órányi Skype megbeszélés, ahol a legnagyobb siker, hogy ha a háttérben nem a gyerekek visítását és őrületét halljuk. Azok a rövid egyeztetések, melyek irodai körülmények között, személyesen maximum 5 percet igényelnek, azok rosszabb esetben több mint egy nap alatt érnek a végére, hiszen teljesen más az otthoni ritmusa mindenkinek. Van akinek kisbaba alvásához kell igazítani a munkát, van akinek fix időpontban van online oktatás, akkor ahhoz, stb... mindent írásban, mert sok a félreértés a személyes megbeszélések hiányában.
És akkor megérkezik az első tananyag a tanárnénitől! (ezúton is hálás köszönet a részletes leírásokért, tanácsokért, előkészített videókért!) Legszélesebb mosollyal az arcomon, teljes lelkesedéssel hívom a gyermeket tanulni, mire az lefolyik az ágyról, elkezd szenvedni, hirtelen éhes, szomjas, fáj a feje... épp elkezdett egy játékot, éppen pihenő ideje van és egyszerre görcsöl a bal kisujja. Innen szép nyerni! Mostantól tanárnéninek is kell lenni, úgy, hogy nem vagyok tanárnéni és nincs az a fajta tartás a gyerekben, ami mégiscsak az iskolában van.
De hogy miféle tartalékok vannak az emberben... meglepően gyorsan beálltunk az új rendre. A hét elejéhez képest pénteken, már nem 14 órát ültem gép előtt, csak normálisan kb 8-at. A hét elején még este fél 8-kor lettünk kész a napi tanulással, aztán szépen fokozatosan javítottunk az időn, pénteken már dél előtt néhány perccel minden készen volt! Fog ez menni!

Amit megtanultunk a héten:

1, Napirend!!! Bármilyen nehéz, ki kell alakítani. A gyereknek és a szülőnek is! Minden auti gyereket nevelő szülő valamilyen módon ismeri és használ/használt már napirendet. Az oviban nekünk is volt, óriási segítség volt. Suli alatt már nem kellett, elhagytuk. Hát, itt az idő újragondolni! Sőt, sokkal komolyabban, mint valaha. Ugyanis most nem csak a gyereknek készítünk napirendet, hanem saját magunknak is. Még a vizuális része kidolgozás alatt, de az időbeosztás elengedhetetlen! Reggel mosakodás, felöltözés, nincs pizsi nap! Ágyat be kell vetni. Reggeli van, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsi. Ez is éppen elég, nem mászkálunk ki közben a hűtőhöz. Fix időben van ebéd, és ha tetszik, ha nem, utána egy kis pihi (mese nézés főként). Bár ahogy Buksi mondja, "itthon nem koszolódik el", de este akkor is fürdés, anya mesél, fekvés. Ez a minimum a józan észhez. Aztán lehet finomítani. Pl: kialakult, hogy minden nap adott időben van délelőtt egy olyan megbeszélés, ami ideje alatt vezető nem fog keresni. Ez szuper lehetőség, hogy az első fél órás tanulást beiktassuk!

2, Mozgás. Aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy sportember. Nagyon nem... voltak régen úszós korszakok, de sok éve nem csinálok semmit. Ami persze nem jó, de ez van. Nekem századrangú a teendők sorában. Elegendő volt egyetlen hét, hogy ezt felülbíráljam! Amikor annyi mozgás sincs, hogy a boltba körbeszaladgálunk, vagy a munkahelyemtől elmegyek a gyerekért a suliban, vagy amit az irodában le föl szaladgálok, akkor bizony 2-3 nap alatt érzem, hogy baj lesz. Még a mindennapi magassarkú is hiányzik, egész más egész nap papucsban slattyogni itthon. Itthon vagyunk, tényleg itthon. Egyik szobától megyünk csak a másikig, tehát erre megoldás kell. Leporoltuk a szobabiciklit, sőt kitettük az erkélyre jó időben. Buksi és én is, minden másnap 25 percet kell tekernünk. Ez belefér, kibírjuk, mégis valami. A köztes napokon pedig óriási Just Dance versenyt rendezünk, ha már itt az Xbox... simán felér egy jó edzéssel... :)
És még egy, amit ajánlok mindenkinek. A decathlon a facebookon online napi edzést indított, naponta négyszer. Reggel 8-kor rövid pörgős átmozgatás, 12-kor egy 3 perces kihívás, 16 órakor egy 20-25 perces erősítő torna és 20 órakor egy kb 10 perces nyújtás és gerinc torna. Tegnap kezdődött és kipróbálásnak mindent megcsináltam. Ez lesz a napi sorvezetőnk!! Könnyű, teljesíthető, de rendszeres mozgás és nem utolsó sorban tökéletes keretet ad a napirendnek! Mától Buksi sem ússza meg.. :)

3, Mi lesz a gyerekek fejlesztésével? Néhány nappal ezelőtt még komoly viták voltak némelyik auti csoportban erről. Sokan ragaszkodtak hozzá, hogy bármi legyen is, ők bizony mennek a fejlesztőhöz, mert az KELL a gyereknek. NEM, ne menjetek! Pontosan tudom, hogy az auti (és más nehézséggel élő) gyerekek fejlesztése milyen fontos és központi kérdés. Erről szól az élete az érintett családoknak, hiszen ez az egyetlen ami lehetőséget ad egy önálló, élhető élet felé. De nem most. Természetesen nagyon hiányzik a rendszeres fejlesztés akár az ovi/iskolai vagy privát fejlesztő. Igen, ha kimarad 2-3 hónapig, az bizony lehet hogy egyes esetekben látványos visszaesést, romlást okoz. Lehet, hogy ezt újra pótolni ennél több idő lesz. De egészen biztos, hogy ez a néhány hónapos kimaradás nem fog a teljes fejlődésben maradandó kárt, hiányt okozni! Majd bepótoljuk... Ennél sokkal fontosabb, hogy megóvjuk a saját családunk, a fejlesztők, a pedagógusok és az ő családjaik egészségét. Engedjétek ezt el, ez most nem prioritás. Természetesen lehet segítséget kérni, sőt, ahogy látom teljesen természetesen állnak át a fejlesztők is a "távoktatásra". Rengeteg feladatot, tanácsot, segítséget tudnak így is nyújtani. Otthon millió és egy olyan játék van, amivel egyben fejlesztjük is a gyerekek különböző készségeit. Nézzetek körül a neten, legyetek kreatívak! 

4, Hogyan lehet otthon lekötni egy gyereket?! Nem kérdés, kertes házban élők óriási előnyben. De ez keveseknek adatik meg. Nekünk van egy kis erkélyünk, már ez is szuperjó! Szerintem ami működik, a rendszeres torna. Minden korosztály talál magának a neten, kreatív, vicceset. A másik ami nálunk nagyon jól működik, minden ami "online kihívás" vagy valami külső elvárás. Pl jelenleg nincs ugye Lego robotika foglalkozás sem, ahova hetente járunk. De van heti kihívás! Minden hétvégén elküldik mit kell megtervezni, megépíteni és fotón visszaküldeni. Hetek óta nem ült le magától legozni, de most, hogy ilyen "kihívás" van, olyan lendületet kapott és szuperjót alkottunk! Még ha elsőre húzta is a száját, nagyon belejött. És az, hogy el kell küldeni, valamilyen visszaigazolást kap, ez nagyon motiváló. Simán el tudom képzelni, hogy akár családok egymás között adnak ilyen kis feladatokat, amit aztán megmutatnak egymásnak. A gyerekek imádják!
Illetve, naponta alakulnak az online felajánlások és lehetőségek a napokban. Online követhető foglalkozások, torna, jóga, napi játék ötletek kicsiknek és nagyoknak, kreatív foglalkozások... minden. Találkoztam már online bábszínházi előadással, de még a fővárosi cirkusz is bemutat produkciót online. Rengeteg az ingyenes lehetőség, éljetek vele! Keresgéljetek, próbáljatok ki új dolgokat! 

5, Legyetek türelmesek! Azt hiszem ez a legnehezebb... Feldolgozni egy új helyzetet, új korlátokat. Nem vagyunk hozzászokva, hogy nem azt csináljuk amit szeretnénk. De ennek most itt az ideje. Mindenki feszült, a kényszerű bezártság mindenkinek nehéz. El kell engedni dolgokat! Nem agyalok azon, hogy a már másodszor lebeszélt favágás megint elmarad a telken... hogy mire újra eljutunk, valószínűleg egy dzsungel lesz. Nem agyalok azon, hogy most akartam autó támogatást intézni... majd intézem az őszi/téli körben. Nem agyalok azon, hogy le kellett mondani a tavaszi szüneti programot és várhatóan a nyári nyaralást is. Nem agyalok azon, hogy mikor és hogy tudunk majd húsvétozni vagy nyári tábort nézni... Ezek most nem fontosak. 
Ami fontos, a napi munka elvégzése, a napi tananyag megtanulása Buksival, és hogy minden legyen itthon amire szükségünk van. És természetesen a legfontosabb, hogy biztonságban legyünk mi is, a családunk, a kollégáink és barátaink. 

6, Néhány apróság... ami segít, hogy ne kelljen kimozdulnunk akár hetekig. Ha valamire nagyon szükség van, már mindent meg lehet rendelni. Én még az ebédünket is rendelem. Minden futár teljes védőfelszerelésben, érintésmentesen hozza ki a küldeményeket. Vészhelyzetben ez is jó. Aki teheti, tegyen ugyan így! Egyébként érdemes minden átvett dolgot áttörölni fertőtlenítővel. A gyerkőcnek is rendeltem a héten egy tonna vasalósgyöngyöt, és néhány kreatív foglalkoztatót még plusszban, illetve könyvet. Biztos lesz még ilyen, ha 1-2 hónap múlva is esetleg még itthon leszünk. Minden küldemény vagy azonnal fertőtlenítve, vagy mostantól 3-4 napig "doboz-karanténban" lesz. Napi bevásárlás.. nem szaladok le a kisboltba se friss áruért már napok óta. Bár picike mélyhűtőm van, csináltam egy fél üres polcot, ahol kifliket kettesével előre zacskózva lefagyasztottam, így az is van legalább egy hétre előre Buksinak (fagyasztóból kivéve és kiolvadva ugyanolyan mint frissen).  Joghurtot itthon készítem (tartós tejet oltom joghurttal, mindig az előző megmaradt adag végével). A fagyasztóba is tartalékoltam némi apró gyümölcsöt, illetve készültem befőttekkel. Ezek elkeverve a joghurttal, és kész is a finomság, gyerek imádja, tejtermék is meg van minden nap. De ha kell, friss gyümölcsöt, bármit, lehet házhoz rendelni. Tegyük ezt akkor, ha tényleg szükséges, előre átgondolva, minnél jobban tömörítve, ezzel is nem terhelve feleslegesen a futárokat.

Mi önkéntes karanténba vonultunk. Buksi 8 napja nem volt a lakáson kívül és fogalmam sincs mikor lesz. Én az elmúlt 7 napban 1-szer a ház aljában lévő kisboltba leszaladtam (persze szigorúan védőfelszerelésben és 10 perc alatt megjárva). Ez is igyekszem beszüntetni, vagy max heti 1 alkalomra koncentrálni. Ez most ilyen. Megszakad a szívünk, hogy nem találkozhatunk Nanával, hogy nem találkozunk jó ideig a tesóimmal és a gyerekeikkel, hogy nem látom a hugomék szép új lakásfelújítását, hogy sorra telnek a családi szülinapok, névnapok és nem találkozhatunk. Nagyon utálom, hogy megszakadt az idén elkezdett jó kis kirándulás sorozatunk, hogy a néhány hete sikeresen elkezdett fogyókúrám azonnal megállt ez a hét alatt, ahogy itthon voltunk. És megszakad a szívem, hogy nem tudunk az imádott kis telkünkre menni, pedig itt a tavasz! 
De most ez van! Itthon vagyunk, mert ezzel óvhatjuk meg magunkat és másokat is. Forr a vérem a sok csökönyös buta embertől, akit látok andalogni a piacon (ami felett lakunk), vagy a parkban sétálgatni beszélgetve! Tegyétek meg magatokért és másokért, hogy otthon maradtok! Ahogy napok óta kering a fb-on nagyon találóan (sajnos a szerzőt nem tudom)... "Az otthon maradást úgy kell csinálni, hogy nem mész ki az ajtón!" Ennyi. Rohadt nehéz, de nem lehetetlen. És bizony életet ment. 
Kényelmetlenséggel és lemondással jár ez az időszak. De mindennél fontosabb, hogy ezt minnél többen megtegyük! Éppen elég aggódni azokért, akik most is kénytelenek dolgozni, azért dolgozni, hogy mi itthon maradhassunk. 

Vigyázzatok magatokra és egymásra is, nagyon! 
#maradjotthon