A szülőfórumok egyik legnépszerűbb témája az iskolakeresés. Én is rengeteg segítséget kaptam ilyen formán, amikor ott tartottunk. Ha egyetlen legfontosabb tapasztalatot kellene kiemelnem, biztosan az lenne, hogy nem lehet elég korán kezdeni! Mit is jelent ez?

A fiam most, a 2019/2020-as tanévben kezdte az első osztályt. Először az iskolakereséssel két évvel ezelőtt, 2017. ősszel kezdtem el foglalkozni. Már akkor is 99%-ig biztos voltam, hogy nem megy suliba egy évvel később, hiszen éppen csak betöltötte akkor a 6 évet. Ahogy elmerültem a témában, kezdtem rájönni, hogy sokkal több szempontot kell vizsgálni, mint elsőre gondoltam volna...

- Helyszín. Hiába van a 11.kerületben egy szuper suli, képtelenség átfutni minden áldott reggel és délután az otthon-suli-munkahely kört egyedül Budapestet átszáguldozva. Tehát, marad az otthon és munkahely kerülete, illetve a kettő közötti maximum.

- Fogad-e autista gyerekeket? Alapvető kérdés, hiszen ha az alapító okirat szerint nem fogad auti gyereket, eleve kiesik a rostán, a szakértői bizottság nem fogja kijelölni, nagy valószínűséggel az iskola sem fog fogadni minket.

- Létszám. Ügyes, okos, jó képességű gyerek, de tökéletesen elveszett 20-30 létszámos csoportban. Ezért is működött tökéletesen már az oviban is a picike 8-9 fő. Tehát, olyan suli kell, ami tudja biztosítani a kis létszámot. 

- NAT szerinti. Sokan kacsingatnak az alternatív oktatási módszerek, tanmenetek és iskolák felé. Van akinek ez bejön, és vannak gyerekek, akiknek ez segít megtalálni a megfelelő tanulási motivációt. Én nem indultam ebbe az irányba. Én szerettem volna olyan sulit, ami a normál alap tanterv szerint halad és az átlagos oktatási rendtől lényegesen nem tér el. Ennek két oka van. Az egyik, hogy szerintem az auti gyerekeknek (a fiamnak biztosan) nagyon nagy segítség, ha éles határokat, szabályokat kap. Fontos a követhető napirend, a szabályok. Ez kiszámíthatóságot, biztonságot nyújt számára, és csökkenti azokat a szituációkat, amikben Ő egyedül elveszne és netán kiborítaná. (ezért a nagyon rugalmas, engedékeny alternatívákat én kizártam) A másik ok, hogy nagyon szeretném, hogy középiskolára fel tudjon zárkózni annyira, hogy ha van kedve és tehetsége hozzá, egy jobb gimnáziumba vagy szakközépiskolába menjen. Ezt a célt szerintem az támogatja, ha ahhoz hasonló tanulási módszertant sajátít el, ami ott vár rá.

- Fejlesztések. Nyilvánvaló, hogy a fejlesztések sora az ovival nem zárul le, a továbbiakban is folyamatosan szüksége van rá. Biztosítja ezt a suli? Van utazó gyógypedagógus, netán saját a suliban? Ha nincs, vajon belefér-e az időbe, hogy ezt még iskolán kívül megoldjuk?

- Láttak-e már aspergeres gyereket? Bármilyen jó hozzáállás is kevés, ha semmi gyakorlata nincs a tanítóknak, tanároknak az autizmus sajátosságaival. Nem elvárható, hogy mindenki értsen az autizmus nyelvén, nekünk kell megtalálni azt a helyet, ahol ebben már van rutin. 

- Alapítványi? Fenti pontok szerint végigjárva, sajnos nem sok lehetőség marad, mint valamilyen alapítványi iskola. Na de mennyiért? Hiába is ér meg minden pénzt a gyerek, azért 8 évre elköteleződni egy alig kinyöghető havi tandíjjal, nagyon merész vállalkozás... 

Fenti szempontokat figyelembe véve, közel 1 tanévet töltöttem információ gyűjtéssel. Felkutatni, kilistázni az egyáltalán szóba jöhető iskolákat, összevetni azt a szakértői bizottság ajánlott listájával, konzultálni a fejlesztő gyógypedagógussal, hogy melyiket ismeri, melyikről van tapasztalata, honlapokat böngészni, stb... Majd fennmaradt a rostán 4-5 iskola, ami első ránézésre jó is lehet.
Következő kihívás, hogyan szülőket felkutatni, akiknek a gyerkőce ezekbe az iskolákba járt és személyes, közvetlen tapasztalataik vannak. Ehhez átmenetileg kb 15 szülőcsoporthoz vagy fórumhoz csatlakoztam (amitól aztán boldogan szabadultam meg, amikor már célba értünk). A küldetés egészen sikeres volt, mindenhonnan találtam érintetteket, sőt, több iskola kapcsán kiderült hogy ott tanító/fejlesztő pedagógus is van az ismeretségi körből.
A sok-sok információ után a legnagyobb kihívás szerintem az, hogy kiszűrjük, melyik a számunkra hasznos, leginkább objektív vélemény. Nagyon sok esetben egy személyes konfliktus vagy valami banális dolog miatt, teljesen torz képet fest le valaki egy-egy iskoláról, ami nem jó. Egy példa, a suliról, ahol végül kikötöttünk, sorozatban csak jó dolgokról számoltak be a szülők. Aztán jött egy apuka, aki elmondta, hogy szörnyű és épp innen készülnek váltani. Kíváncsian kérdeztem, hogy miért. Készségesen elmondta, hogy számára felháborító, hogy mennyit kell fizetni, felháborító, hogy részben fizetni kell a könyvekért, pedig elvileg ingyenes, felháborító, hogy a havi díjat 12 hónapra kell fizetni, stb... Na de miről is beszélünk pontosan? Ez egy alapítványi iskola, az első pillanattól tudja az ember, hogy fizetni kell. (ráadásul messze normális ára van, összehasonlítva más alapítványi iskolákkal) A könyvekért részben valóban fizetni kell (9e ft), mert csak azt használják az alap ajánlott csomagból, ami használható, a többit cserélik más kiadó könyveire, amit nem finanszíroz az állam. Ezért ki kell fizetni. Speciel ettől én nagyon boldog vagyok, számomra ez egyet jelent, hogy a fiam egy JÓ könyvből fog tanulni olvasni, írni. És igen, megint csak alapvető sajátossága az alapítványi iskolának, hogy 12 hónapra kell fizetni, hiszen a tanárok nyáron is kell fizetést kapniuk. Egyrészt akkor is van egy csomó feladatuk, másrészt a fizetett szabadság nekik is jár. Jobb volna minden évben új tanítónénivel kezdeni? Mert ha nem lenne folyamatos, biztos jövedelmük, ezzel kellene számolni... Lényeg a lényeg, az olyan vélemények, hogy "szerintem borzasztó" vagy "a legjobb", nem információ! Kellenek a részletek és valahogy meg kell belőle szűrni a személyes érzelmeket és a tényeket (számunkra fontos tényeket!).

Konkrétan melyik sulikat néztem meg alaposabban?

Meixner (15.ker), Gyermekház (14.ker), Laborc (3.ker), MOA (3.ker), Heuréka (13.ker)

A döntés alapját képező dolgok teljesen személyesek, függnek az én lehetőségeimtől (időben, távolságban, pénzben), függnek a gyerekem viselkedésétől, képességeitől és még egy csomó mindentől, ezért ugyan leírom, hogy mit tapasztaltam, de lehet hogy másnak teljesen más szempontok az irányadók!

- Meixner (15.ker): kis létszámú osztályok, nagyon jó iskola, jó tanítási módszerekkel, kifizethető díjjal. Ami miatt én elvetettem, hogy a bejutás nagyon nem egyszerű. Várólista van, mi egy évvel a kezdés előtt feliratkozva a 29.-ek lettünk volna és ugye kb fele ennyi létszámot vesznek fel. Továbbá felveszik automatikusan az oda járó gyerekek testvérét, ami tovább csökkenti a helyet.

- Gyermekház (14.ker): kis létszámú osztályok, csekély tandíj, órarendbe épített fejlesztések. Ami miatt én mégis elvetettem, hogy több szülőtől (és nem csak szülőtől) jövő információ szerint nagyon nyitottan felvesznek kb bárkit, ennek megfelelően viszonylag sok a "nehéz eset", viselkedést tekintve. Alapvetően nálunk ilyen gond nincs, ezért úgy gondoltam ez nem nekünk való.

- Laborc (3.ker): ez volt az egyik TOP jelölt, nagyon szimpatikus, elfogadó, inkluzív suli, modern eszközökkel, kis létszámmal, fejlesztésekkel. Megfizethető havi díjjal. Ami miatt elvetettem, az, hogy hiába mentem már előző év szeptemberben nyílt napra, bejelentkeztünk felmérésére, stb... azt, hogy felveszik vagy sem, csak január/februárban derül ki, miután a sok sok jelentkezőt meghallgatták és összeválogatnak egy csapatot. Oda járók tesóit szintén felveszik, tehát eleve nagyon kevés a hely és ez a bizonytalanság nem az én világom.

- MOA (3.ker): kis létszámú osztályok, inkluzív, játékos oktatás (nem kizárólag frontális), szuper modern környezet, nagyon szimpatikus volt, voltam nyílt órákon is. De sajnos számomra ez a megfizethetetlen kategória.

És végül a befutó a 13.kerületi Heuréka lett! Ez egy alapítványi SNI-s suli. Kis létszámú osztályok, évfolyamonként egy osztály, pici családias iskola. NAT szerint haladnak, jó színvonallal, tehát ha a gyerek alkalmas rá, akkor semmilyen továbbtanulás nem lesz kizárva. Fejlesztéseket órarendbe építve biztosítják, saját gyógypedagógus csapat van, olvasni Meixner módszerrel tanulnak. A havi hozzájárulás a kifizethető kategória. Plussz foglalkozásként van sakk, kutyaterápia és még sok minden más. Oktatás tekintetében mondhatjuk, hogy hagyományos, tehát frontális oktatás, egy tanítónéni. De nekem ez rendben van. A gyerekeket előzetes felmérés alapján veszik fel. Mi biztosra mentünk, a mostani suli kezdéshez képest egy évvel ezelőtt szeptemberben már bejelentkeztünk, jöttem a gyerkőccel és meg is kaptuk a befogadó nyilatkozatot. Jó 3 hetes tapasztalatunk van eddig, de egyelőre azt tudom mondani, hogy a legeslegjobb döntés volt, nagyon nagyon meg vagyok elégedve és ami ennél sokkal fontosabb, hogy minden fáradtság és kimerültség ellenére a kisfiam szereti és boldogan, jó kedvvel megy a suliba!

Nyilván nem illik árakkal nyilvánossan dobálózni, de hogy mégis valami irányt adjak, számomra a kifizethető kategória 40e/hó alatti és a kifizethetetlen kategória a 100e/hó feletti, a fentiekhez.
Még egy nagyon fontos gondolat... ne felejtsük el, hogy az alapítványi iskoláknak nagyon sok előnye mellett meg van a sajátosságuk, hogy nem körzetes iskolák, nincs olyan jellegű kötelezettségük. Igen, a játékszabályokat ők szabják meg, ami egyáltalán nem biztos hogy rossz, egyszerűen csak egy sajátosság, amit el kell fogadni, ha valaki ezt választja. Pl, nálunk pénteken 5.óra után vége a sulinak, nincs napközi. Ezt nyilván bizonyos teljesen kötött munkaidők mellett sokaknak lehetetlen megoldani, akkor meg kell gondolni. Viszont cserébe a hét többi napján reggeltől a napközi végéig a tanító néni van a gyerekekkel, ami óriási dolog!

Röviden a lényeg, mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy jóval előbb kezdjen keresgélni, ha bármilyen "extra" igénye van sulival kapcsolatban és próbáljon minnél több objektív véleményt, információt begyűjteni. Plusz időben azt is hozzá kell számolni, hogy SNI-s gyerekeknél, ha megtaláljuk a tökéletes iskolát, ahova fel is vennék a gyermeket és adnak egy befogadó nyilatkozatot, akkor azzal még le kell futni a Szakértői Bizottságnál a kört, hogy a befogadó alapján hivatalból is ki kell jelöljék a választott iskolát. Mindezt az áprilisi beiratkozások előtt. Kitartást! Ez egy nehéz menet...