Szoktatok újévi fogadalmat tenni? Én nem. Idegesít ez a szokás, néha nekifutottam, de kb a kimondás pillanatában komolytalanná is vált mindig a nagy terv... Na de most! Az idei évet bizony egy nagy elhatározással kezdtem, és bár még csak egy hónap telt el, úgy érzem valami nagyon jó úton indultunk el. Szó szerint... Az elhatározás lényege az volt, hogy igyekszem úgy összehozni a programunkat, hogy minden második hétvégén kirándulni megyünk! 
Iszonyúan szükségünk van erre. Mi tagadás, nagyon régen nem része a hétköznapjaimnak a sport, ez meg is látszik. A kisfiam ugyan minden nap tornázik a suliban, meg korizik, meg plussz tornára jár, de Ő sem feltétlen a légiesen könnyű genetikát örökölte. Szóval, nagyon ránk fér. A másik ok, hogy szeretnék egy rendszeres olyan programot, amit egész évben, télen nyáron lakáson kívül töltünk. Ahol levegőn vagyunk, ahol a természetben vagyunk. Mindketten rengeteget ülünk egész nap, aztán lássuk be legtöbbször este is. Azon nem aggódom, hogy a gyerek kizárólag az xboxon él, mert nem így van. Az életünk része lett a napi fejlesztő játék, társasjátékozunk, sok más is jelen van és persze nem térhetünk nyugovóra könyv olvasása nélkül. De valahogy nem volt meg a közös mozgás, kikapcsolódás a rendszerben. Így hát belevágtunk.

Ismerem a gyerekem, azt, hogy megyünk kirándulni, erdőbe sétálni, azt nagyon kedveli, de kb pont fél óra után megunja, jön az "elfáradtam", "fáj a lábam", stb... Kellett bele valami izgalom! Erre a megoldás a tanösvény! Vannak híres, csodálatosan kiépített tanösvények, amik minden gyerek program ajánlóban szerepelnek. Ennek kapcsán kezdtem keresgélni és bizony rá kellett jönnöm, hogy millió féle, kiépített, jelzett tanösvények vannak mindenhol az országban. Nem kell hozzá fél napokat utazni, akár fél órán belül is legalább 15 elérhetőt tudok mondani Budapest körül, sőt, Budapesten belül is! Felvetettem Buksinak az ötletet, elmeséltem neki mi is az a tanösvény. Kíváncsi lett! Így hát elindultunk... 

Pilisszentiván - Jági-tanösvény: Első utunk január első hétvégéjén Pilisszentivánra vezetett. Hogy miért pont ide... a Budapest környéki tanösvényeket böngészve megakadt a szemem rajta. Itt töltöttem az életem jelentős szakaszát, sok sok év és emlék köt Szentivánhoz, úgyhogy azonnal felcsillant az ötlet, hogy 10 év után újra felkeresem a falut, ami kicsit mindig a szívem csücske lesz. A falu végén, a sportpályától indul az erdőbe a tanösvény, itt van parkolási lehetőség is (és a szépemlékű Villa Negra kocsma, ahol valamikor több mint 20 évvel ezelőtt ittuk a "macskát", dartsoztunk, de még szürreális jelmezes farsangi bulikat is tartottunk... :)). Na, de vissza a tanösvényhez. Pontos érthető térkép és leírás az elején. Hideg, de nagyon szép napos idő, tökéletes. Az út végig nagyszerűen - kis zöld levéllel - jelezve van. Tökéletes választás volt elsőre, kis tó, kellemes emelkedők, fahíd, vad kerítésen való átbújás és sok más izgalom tette színessé ezt a kb 4 km-t.
Maga a tanösvény rendszere és tematikája pedig iszonyúan tetszett a fiamnak, hiszen pár száz méterenként jön "valami"... ami nem biztos, hogy a tanösvény kijelölt pontja, lehet hogy csak egy pad vagy más "állandó tereptárgy" (Klárikám, remélem megmosolygod, hogy miféle szavak épültek a szókincsembe...). De persze ott vannak a kijelölt pontok, ahol vagy lehet olvasni valami érdekeset, vagy van valami egyszerű erdei játék (pl összepárosítani az állatokat és a tappancs lenyomataikat). Ezek a fiam szerint mind "checkpoint"-ok. És ettől rettentő boldogan kutatta, hogy mi lesz a következő. További nagy előnye a 21.századnak, hogy egészen remek mobil applikációk vannak túraötletekhez, tervezéshez, így a legtöbb tanösvény is felfedezhető valamelyik app-on. Így pedig mobilon lehet követni, hogy kb hol járunk, és hogy mindjárt jobbra fog kanyarodni az út, stb... szuperizgalmas. Nagyon jól sikerült első próba, kellemes fáradtság. Szentiván még mindig csodás, tiszta, rendezett, még átsuhanni és élmény rajta...

Hollókő - tanösvények: Legyünk őszinték, a téli szünet utáni visszarázódás borzasztó volt. Mindkettőnknek. Úgyhogy lecsaptam a lehetőségre és összekötve a gyermek névnapjával, csináltunk egy extra hétvégét. Hollókőre mentünk, két napos barangolásra. Hollókő önmagában is egy látnivaló kis ékszerdoboz, de ráadásul többféle tanösvény is körbeveszi! A falu felett egy gyönyörű, hatalmas kiépített parkoló és információs iroda található, autót itt le lehet tenni és helyi kis térkép alapján bejárni minden kis zegzugot. Első nap innen átsétáltunk a hollókői várhoz, amit kívül-belül jól megnéztünk. Utána egy erdei tanösvényen le a faluba. Kellemes séta, 2-3 km az egész. Még a legzordabb tél közepén is száll a forralt bor illata az utcán, nyitva a pékség, a kisvendéglő és sok sok kézműves ház. Végigsétáltunk a főutcán, nagyon jó volt. Aztán délután jött a kényeztetés, van egy szuperjó szálloda a falu felett. Itt töltöttük az estét, isteni ételekkel, fürdőzéssel, pihenéssel. Másnap reggel még belefért egy gyors pancsolás, majd újra beöltöztünk és irány a másik tanösvény. A falu másik oldalán, végig vezet a "kertekalja tanösvény", ami valami egészen elképesztő! Gyakorlatilag 1,5 km gyönyörűen kiépített fahíd, ami végig kanyarok az utolsó házsor kertjei végén. Minden deres, havas, a fahíd néhol nagyon csúszós, de gyönyörű. Buksi minden egyes "checkpoint"-on felolvastatta az adott tudnivalót és az úton Ő maga olvasta el a különböző erdei növények és fák neveit, amik kis táblákon vannak kitéve. Azért 5 hónap iskola után, az "egybibés galagonya" felolvasásával meglepett... :) Tettünk még egy kanyart a faluban, ahol éppen elcsíptük a harangjátékot, aztán irány haza. 

Naplás-tó - tanösvény: Ha klassz helyekre akarunk menni, nem kell messze utazni. Budapesten is számtalan remek séta/túra lehetőség van. Pl ilyen a 16.kerület szélén a Naplás tó. A tó körül nagyon szépen jelzett (sárga, kék és zöld szakaszok) tanösvény van, sok érdekességgel a tó élővilágáról, a láperdőről és még sok másról. 4,5 km, szintemelkedés nincs, könnyedén végig sétálható. A most hétvége grátisz élménye az volt, hogy a tó annyira masszívan be van fagyva, hogy visszafelé az egész tavon hosszában jöttünk vég, a jégen. Amit persze a gyermek másnap az iskolában boldogan mesélt, hogy anya hogy be volt parázva, mert féltem a jégen... (mondjuk tényleg így volt). A Naplás-tó egyébként óriási népszerűségnek örvend, az oda vezető út két oldalán nagyon szépen kialakított parkoló helyek vannak, a tavon rengetegen korcsolyáztak, hokiztak, csúszkáltak. Jó időben horgász-paradicsom, és tavasztól büfével, mosdóval is várja az oda látogatókat.

Azt hiszem ez egy nagyon jó kezdet. Január vége van és idén már 3 hétvégén megvalósítottuk a tervet. És a legjobb, hogy imádjuk mindketten! Mozgunk, levegőn vagyunk és bizony eszébe sem jutott a gyereknek, hogy nincs nálunk tablet vagy inkább xboxozna. Nekem meg pláne nem hiányzott, hogy épp nem a gép előtt ülök. Persze nem akarok levonni elhamarkodott következtetéseket, de a gyerkőc hetek óta sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb. Kell ez nekünk! Millió és egy uticél és terv van még. Sőt, egészen nagyszabású terveink vannak a jövőre vonatkozóan, ami persze még messze van a 3-5 km-es tanösvényektől, de erről majd később... :)