Az autizmussal érintett gyerekek és felnőttek, ahányan vannak, annyiféle képességgel, tehetséggel és korláttal bírnak. Ezek éppen úgy a személyiségük része, mint bármelyik neurotipikus társuknak. Azonban vannak olyan nehézségeik és az átlagostól eltérő korlátaik, amit sokszor nagyon nehéz megérteni és elképzelni. Még a sokat látott és gyakorlott szülők, akik már képesek "auti-szemüvegen" keresztül szemlélni a világot, őket is éri meglepetés napról napra... Hiszen máshogy érzékelnek bizonyos ingereket, és az érzékelt információkat máshogy dolgozzák fel. Vannak bizonyos érzetek, amiket nem tudnak elviselni, vannak amiket egyszerűen észre sem vesznek. Nem tudnak "olvasni a sorok között", nem feltétlen értik és tudják alkalmazni az "így szoktuk" helyzeteket. Szabályokban, folyamatokban sokkal könnyebb számukra megérteni a dolgokat és éppen ezért a spontán helyzetek, változások, változtatások és az ezzel járó probléma megoldások nagyon nehezek. Általános nehézség továbbá, hogy kommunikációs és/vagy beszédértési nehézséggel küzdenek. És igen, ez nem csak azt jelenti, hogy egyes autik egyáltalán nem szólalnak meg. Kommunikációs nehézség az is, ha az egyébként gyönyörűen beszélő gyerek nem tudja elmondani, hogy mit érez, az is, ha nem tud megszólítani egy felnőttet, pedig segítségre lenne szüksége. És beszédértési nehézség is lehet a kiemelkedő, 130-140-es iq mellett is. 
Ezek és még sok sok autizmusra jellemző nehézségre jelenthet megoldást, de mindenképpen nagyon fontos támogatást a vizuális eszközök használata. Láthatóvá kell tenni mindent, ami láthatatlan! Azokat a dolgokat, amit egy átlagos gyerkőc képek nélkül is tud, megért és alkalmazni képes. 

Sokszor hallani szülőktől, hogy ők nem használnak ilyesmit, hiszen nem kell, mert a gyerek tud beszélni, vagy mert nem kell, hiszen okos a gyerek. Ez nem erről szól. Lehet okos, lehet hogy be nem áll a szája, de a fent elírtakból szinte biztos van olyan terület, ami nehéz számára. Sőt, saját tapasztalat, hogy a nem auti gyerekeknél is nagyon hatásos és hasznosak lehetnek a vizuális eszközök. A kisfiam amikor még vegyes sni-s ovis csoportba járt és bevezették a képi megsegítést (fürdőszobai folyamatokra, szabályokra, napirendre, hangerőre...), a csoportba járó, nem auti gyerekek viselkedése is változott, kezelhetőbbek lettek és kimondottan szerették a "szemmel látható, érthető" szabályokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden gyereknek minden típusú és elképzelhető eszközt használni kell... egyéni igény, korosztály és nehézség függvényében kell használni. 
Az alábbiakban szeretnék megmutatni néhány példát, ötletet, amiket mi is alkalmazunk vagy alkalmaztunk korábban és nagyszerű szolgálatot tettek!

1, Heti-, havi tervező naptár: Sokan használunk tervező naptárat, a lényeg itt is a képes megjelenítésen van. Eleinte lehet hasznosabb a heti tervező, ahol egyszerre egy hetet jelenítünk meg és kiemeljük a nap fő eseményeit, pontjait. Később, ez lehet havi naptár is. Ez segít megtanulni az idő fogalmát, múlását is. Ez nálunk pl különösen nagy kihívás, 7 évesen is borzasztóan nincs időérzéke, a "tegnap-ma-holnap" már meg van, de hetekben vagy hónapokban gondolkozni még egyáltalán nem tud. Egy kinyomtatott heti/havi rend, ahol látható a napok, hetek, hónapok múlása, ebben sokat segíthet. A heti rend nekünk kimaradt, de havi tervező naptárra tudok példát mutatni. A sablont egyszerűen neten kerestem és kinyomtattam színesben. A hűtőre tettem fel mindig mágnessel és előre berajzoltam a programokat. Természetesen a piktogramokat közösen találtuk ki, megbeszéltük, hogy mi mit jelent, sőt, legtöbbször a kisfiam javasolta, hogy mit, hogyan rajzoljak le... pl: halacska legyen az úszás, vagy szemüveg a Nagymama... :) Amelyik nap eltelt, azt este mindig áthúzta, jöhet a következő nap!

2, Napirend: Valószínűleg ez a legelterjedtebb, mindenki által ismert és nagyon sokak által használt vizuális eszköz. Mi is az a napirend? Minden egyes cselekvés egy kis képpel, időrendben ábrázolva. A felkeléstől, a reggeli rutinon át (mosakodás, öltözés, reggeli), ovi, játszótér, esti programok, lefekvés... A képes ábrázolás könnyen érthetővé teszi, természetesen itt is differenciálni lehet a gyerek képességét, hogy mennyire egyszerű vagy bonyolultabb rajzok jöhetnek szóba. Az autista gyerekek számára az egyik legnehezebben kezelhető helyzet a bizonytalanság. Ez szorongáshoz vezet, összezavarodhatnak, hirtelennek érzik az egyik tevékenységről a másikra váltást, ami nagyon nehéz esetenként. Ebben óriási segítség a napirend. Előre látható, tervezhető, követhető szabályt, rendet ad az eseményeknek. Biztonságot nyújt, hogy tudják mi fog következni. Biztonságot nyújt, hogy látják az ismétlődő folyamatokat. Sokkal könnyebben bevezethető 1-1 soronkívüli program (orvos, vendégség...), ha azt is beillesztjük a napirendben. Rendkívül hasznos, és egyáltalán nem kötött értelmi vagy kommunikációs készséghez. Jól beszélő, magas iq-val rendelkező auti gyerekeknek ugyanolyan hasznos, mint esetleg nem kommunikáló vagy gyengébb képességű társaiknak. Az elkészítéséhez rengeteg mintát, akár sablont is találhatunk a neten, ingyenes és fizetős formában is. Amit mi használtunk itthon, szerintem végtelenül aranyos grafikával, a gyereketeto.hu (új néven skillo.hu) hírlevélre való feliratkozással érhető el. Aki a hírlevélre feliratkozik, csodálatos, hasznos és remek tartalmakat kap meg ingyenesen, például napirendi kártyákat. Vannak előre nyomtatott és üresen hagyott kártyák is, amiben beleszerkeszthetünk egyedi kis képeket, így a lehetőség végtelen. Ügyesebbek persze maguk rajzolhatják is, mondjuk ez az én rajz-tehetségemmel fel sem merült... Illetve, sok esetben kiegészíthetjük fényképekkel is, pl rokonokról, óvodáról, postáról... Érdemes mindent laminálni a tartósság érdekében. Rögzítésére a szülőcsoportokban egészen változatos és kreatív megoldásokat lehet látni. Az egyik legegyszerűbb, a gyurmaragasztóval való rögzítés egy szekrény oldalán vagy más sima felületen. Mi ezt használtuk, nekünk bevált, de tény, hogy időnként cserélni kell a gyurmaragasztó darabkákat, hogy jól ragadjon. Ennél talán tartósabb megoldás a kétoldalú tépőzár, amiből minden kártyára kell ragasztani egy pici darabot, illetve a rögzítési felületre egy hosszú csíkot. Utána csak fel kell tenni a kártyákat és ami már elmúlt, megtörtént, azt szépen sorban levenni. Így látja a gyerkőc, hogy éppen mi a "feladat" és mi fog következni utána.

3, Mobil napirend: Az oviban kezdték alkalmazni azoknak a nagyobb gyerekeknek, akik suliba készültek. Vettünk egy klasszikus, lapozható névjegykártya tartót és ebbe kerültek kétoldalas tépőzárral a pici napirendi kártyák, szépen sorba. Volt továbbá egy kis laminált nyíl, amit szépen az adott helyre tudtak rakni, ahol tartunk a napirendben. Így gyakorlatilag egy teljesen egyéni kis napirendjük volt, amit saját maguknak tudtak követni. Nagyon nagy segítség volt az önállósághoz vezető úton, abban, hogy tudatosan kövessék a programot. Illetve, nagyon jó megoldás lehet akár iskolába, utazáshoz vagy bármilyen olyan helyzetbe, amikor nem az otthoni közegben vagyunk, de a napirend megerősítése fontos lenne. 

4, "Hangerő szabályzó": Ez volt a kedvencem az oviból átvett eszközökből. Őszintén szólva, nem csak nekem, de a fiamnak is, annyira, hogy pontosan ugyanúgy kellett ezt is megcsinálni itthon, mint amit bent használtak. Sok gyereknek nehézséget okoz, hogy "eltalálja" a megfelelő hangszintet. Hozzáértők biztosan tudják az okát, én nem tudom, de az biztos, hogy sok auti gyerekre jellemző, hogy sokkal hangosabban, szinte kiabálva beszél, de akár az is, hogy alig érthetően suttog. Ismerős a helyzet, amikor 40-szer szólunk a gyerekre, hogy halkabban? Hát, az oviban - nagyon jó eredménnyel - ezt oldották meg a hangerő szabályozó táblával. Ezen 3 sávban, színnel és piktogrammal jelölve van a suttogás, a normál és a hangos hangerő. Illetve van egy nyíl, ami mutatja, hogy éppen melyik a helyes. A használat elején a gyerekekkel át kell beszélni a szabályokat, mint mindig. Ebben az esetben együtt kipróbálni, hogy milyen ha suttogunk, aztán milyen a normál és milyen a kiabálós. Hozzá lehet tenni, hogy melyiket mikor és hol használjuk. Pl kiabálni a játszótéren, udvaron lehet. Vagy ebéd közben maximum suttogunk, stb... Komolyan mondom, nem hittem a fülemnek, amikor elkezdtük az ovi után itthon is használni, és néhány hét után a moziban a kisfiam - amikor mondtam neki valamit a reklám alatt - közölte, hogy "Anya! Suttogjál, most citromsárgában vagyunk!" Biztosan van akinek nem oldja meg ezt a kérdést, de nagyon sok esetben egy ilyen kis segédeszköz kiváltja a 40-szer szólást... :) Én, mint mindent lamináltam és gyurmaragasztóval rögzítettem (a gyerekszoba ajtaján).

5, Időmérő: Szintén gyakori nehézség, hogy az időérzékük nem valami jó, illetve nagyon nehezen viselik az érintett gyerekek azt, hogy egyik tevékenységből a másikra kell váltani. Ebben segíthet ez az apróság. Egy csökkenő, 5 sávból álló színes "nyíl", ami laminálva van és gyurmaragasztóval rögzítve egy lapon. Az 5 sáv 5 percet jelent. Ha a játék idő végéhez közeledünk pl, az utolsó 5 percnél jelezzük, hogy "nézd, még 5 perc van!". Aztán ahogy múlik az idő, mindig leveszünk egy csíkot és természetesen felhívjuk a gyerek figyelmét, hogy még 4, még 3... Természetesen lesznek kivételek, nem is kevés. DE! 10 esetből 7-nél, az, hogy egy fajta szabályt kell követni, hogy vizuálisan megerősítjük ezt a szabályt (és természetesen következetesek vagyunk, ha letelt, akkor letelt), a szokásos hiszti (még egy kicsit; nem akarom abbahagyni) helyett azt eredményezte, hogy a gyerek tudta hogy most ennek vége, felállt, abbahagyta és jött a következő napirendi pont. :)

6, Szabály-kártyák: Bármilyen szabály ábrázolható vizuálisan! Tényleg bármilyen! Két példát szeretnék elmesélni, egy sajátot és egyet amit a SOTE gyermekpszichiátrián az egyik szülőtréningen mesélt a doktornő. A doktornő egyik kis páciense (és családja) azzal küzdöttek, hogy a gyerek kényszeresen billeg hátrafelé a széken. Mindegy, hogy ebédel vagy rajzol, ha asztalhoz ül, billeg. Többször hátra esett már, csúnyán be is ütötte a fejét, a szülők könyörögtek, milliószor elmondták, érveltek, kiabáltak, stb... a gyerek csak hintázott. A doktornő javasolta, hogy csináljanak egy szabály-kártyát rá. Egyszerűen egy lerajzolt hintázó szék, ami láthatóan a hátsó két lábán billeg, és ez áthúzva egy nagy piros X-el. Elkészítették a kártyát és felragasztották az asztal sarkára. Legközelebb jött a gyerek, elmondták neki, hogy mit jelent a kártya. És többet nem hintázott. Ha néha eszébe jutott, akkor csak emlékeztették a kártyára, megnézte és tudta, hogy nem szabad. Hogy miért nem értette (egy egyébként átlagos értelmi képességű) gyerek a szóban elmondott szabályt? És úgy miért nem tudta betartani? Miért sokkal érthetőbb és feldolgozhatóbb ugyanez, ha vizuálisan látja? Nem tudom.... Ez az Ő csodájuk, amit nekünk egy életen át kell tanulni. De fogadjuk el, hogy igen is van közös nyelv, van közös kommunikáció. És egyáltalán nem biztos, hogy az az, amit mi tanultunk és használtunk életünk során. Sok esetben nekünk kell egy újat megtanulni, és ennek egyik eszköze lehet a vizuális támogatás. 
A saját példánk is talán sokaknak ismerős, ha nem is éppen trikóval, de más ruhadarabbal. A kisfiamnál évek óta "beragadt", hogy minden áldott nap a poló alá trikót vesz. Ez télen még hagyján, de nyáron, a 42 fokban is. Ha patakokban folyik róla a víz, ha lila a feje és az ájulás kerülgeti, akkor is trikót és poló... együtt. Próbálkoztam minden módon lekönyörögni róla, próbáltam kimondottan mintás, ujjatlan polót venni neki nyárra, arra is csak közölte, hogy ez nem ujjatlan poló, hanem egy mintás trikó és ráhúzott még egy rövidujjut. Itt jött az ötlet, hogy készítek rá szabály-kártyát. Csináltam 2 táblát, a kresz táblákhoz hasonlóan, kerek táblák, az egyik zöld, a másik piros, áthúzott. És beleszerkesztettem mindkettőbe 1-1 trikót. Lamináltam és kivágtam őket. Megbeszéltem a gyerekkel a szabályokat. (ez minden esetben elengedhetetlen!) Nálunk az volt a menet, hogy reggel anya megnézi a telefonon, hogy hány fok lesz. Ha több mint 25 fok várható, akkor trikó tiltó tábla kerül ki a polcra és akkor nincs trikó. Ha max 25 fok várható, akkor a trikó engedő tábla kerül ki és felveheti. Nem mondom, hogy nem voltak próbálkozások, meg alkudozások és egy kis morgás. De működött! A szabály az szabály alapon, azt hiszem... Úgyhogy ősztől tavaszig most is boldogan ül 2-3 réteg ruhában egész nap a suliban, de nyáron már hajlandó a trikót elengedni és őrült lazán egy szál polóban lenni! 

7, Képes napló vagy élménykönyv: Korábbi bejegyzésben, ahol a szociális kommunikáció fejlesztésről írtam, részletesen írok erről, hogy hogyan használtuk, milyen haszna volt. Ide is mindenképp megemlíteném, hiszen óriási jelentősége van ebben a tekintetben is a vizuális megjelenésnek. Meg ígértem mintát is...

8, Érzelmi kártyák: Az auti gyerekek nagy többségének komoly nehézsége van az érzelmek felismerésében, azok megértésében és kezelésében. Ebben is segíthetjük őket vizuális eszközökkel. Az interneten szintén végtelen sok ötletet találni. Ezek általában egy skálát ábrázolnak, függőlegesen vagy kör alakban. Színekkel, és arckifejezésekkel megkülönböztetve a különböző hangulatokat, érzéseket. Pontosan tudom, milyen borzasztó nehéz egy adott pillanatban (pl ha dühös a gyerek vagy ha szomorú valami miatt) arra koncentrálni, hogy előkapjuk az érzelem kártyát. De ha ezt meg tudjuk tenni, hatalmas segítség lehet. Természetesen nem egy dühroham közepén, hanem mondjuk utána, mikor már kommunikáció képes a gyerkőc. Beazonosítani a skálán, hogy "hogy érzed most magad?" "Mit csináljunk ilyenkor" (pl ha dühös, valahogy vezesse le... tapsoljon, püföljön párnát, nyomkodjon stresszlabdást... stb) De ugyanígy fontos átbeszélni a boldogságot, a szomorúságot, a félelmet... Ez egy nagyon nehéz folyamat, de rengeteget segíthet, hogy saját érzéseiket, főként indulataikat megértsék, megtanulják felismerni és ezáltal valamelyest kezelni. 

Ez csak néhány, a hétköznapokban használt eszköz. Ezen kívül millió lehetőség van, tényleg csak a fantázia szabhat határt! Mindenhez a saját magunk által készített és használt eszközök fotóját tettem. Sokmindent egyszerűen wordben szerkesztettem, van amit készen töltöttem le. Nálam minden laminálva van, hiszen így tartós. Rögzítésre nekem a gyurmaragasztó vált be, de ez sok más is lehet, pl a tépőzár. Legyetek kreatívak, mindent, de mindent lehet ábrázolni! A programoktól kezdve a szabályokig, érzelmekig, időegységekig, elvont fogalmakig, bármit.... és ezzel végtelenül sokat tehetünk a gyerekekért! Ha megosztanátok egy-egy kreatív ötletet, küldjétek kommentbe, nagyon örülnék neki és biztosan sokan hasznát veszik, minnél több ötletet látnak!