Szilveszter este van és nosztalgiázok. Ez már tuti biztos az öregedés első jele... De sebaj! Épp azon gondolkoztam az előbb, hogy milyen sokféle szilveszter van már mögöttem. Volt a party-korszak, amikor belegondolva egészen ordenáré bulikba fulladt az este, az este 10-kor éber-kómában lévő emberkéktől, a bokáig érő pezsgőig (szó szerint), a leamortizált bútorokig és kitört ablaküvegig... Aztán volt a másik véglet, a "jaj de utálom, hogy kötelező bulizni ilyenkor" korszak. Nyilván nem kötelező... lássuk be, ez az egyik leggyakoribb önvígasztalás, amikor meg vagyunk sértve a világra, vagy egy pasira, vagy egy társaságra aki nem hívott meg vagy bármi másra. Aztán volt a szolidabb házibulis korszak, amikor néhány pezsgővel egy szolidabb társasággal és némi Activity-vel búcsúztattuk az évet. Voltak a kutyás szilveszterek, amikor lehúzott redőnyök mögött, hermetikusan bezárt ablakokkal töltöttük az estét, túlnyomó részt a lakás kellős közepén lévő pindurka fürdőszoba padlóján... összebújva. Aztán lettek a gyerekes szilveszterek. Ebből mindenféle volt már, a pici babás, amikor még egy atombombára sem ébredt volna fel, volt a mindenre nyitott korszak, amikor még belefért az is, hogy egy szállodában buliztunk szilveszterkor és élőzenés buliban ropta a pindurka 26-os lábaival a gyerek. Aztán volt szenzorosan érzékeny időszak, amikor - kutyusomhoz hasonlóan - a sötétedéssel együtt jött a bezárkózás, a redőnyök leeresztése. Plussz valami felfoghatatlan kitartással végtelenítve dúdolt béna dalocska, mi elvonja a gyerek figyelmét a kint zajló háborúról. Mert itt kérem a lakótelepen, a 9.emeleten szilveszter éjjel háború van. Nem csak éjfélkor, hanem kb 2-3 órán keresztül itt bizony nappali fény és folyamatos dübörgő hangzavar van a kifogyhatatlanul tomboló tüzijátékoktól. Most már jobb a helyzet, gyermek 7 éves múlt és kevésbé zavarja. Most sem szereti, fel sem merül hogy nézze a tüzijátékot, de már elviseli és nem sír. 

A ma este különösen jól alakul... persze minden bezárva, elhúzva, szobaajtók becsukva, mintha valami fura emeleti barlangban laknánk. De így egészen jó, lassan 10 óra és még csak egyszer kérdezte meg, hogy meddig durrognak még, mert zavarja. Mondjuk a neheze most jön... Kinyitottunk két pezsgőt egy extra szárazat és egy almás-Süsüset. Őrületes bingo partit nyomtunk, majd az izgalmakat levezetve akkorát táncoltunk az xboxon a just dance latin válogatására, hogy alig kaptam levegőt. Most kaptam egy óra pihenőt, gyermek közben játszik. És közben átlag 34 másodpercenként tesz megjegyzést a tüzijáték döbörgésére. A kb 20. után már tudok nem reagálni rá. Itthon vagyunk, kettecskén, nyugiban, játszunk, eszünk-iszunk, nincs dühöngés, nincs hiszti, nincs vita. Szuper este. Biztosan lehetne máshol és máshogy, és biztos az is jó lenne. De én most nem vágyom másra. Hálát adok ezért a békés évbúcsúztatásért és élvezem minden percét. 

Hálát adok az egész évünkért is! Egyáltalán nem volt nehézségektől mentes, de összességében szerintem őrült jó év volt! Buksi legyőzve Önmagát kétszer is szerepelt az oviban fellépésen, anyák napján és a ballagáson. Ha most rágondolok is bőgnöm kell a meghatottságtól és a büszkeségtől. Ez számára hatalmas lépés volt. Részünk volt egy csodás utazásban, ami életre szóló emlékeket adott. Aztán hősiesen átvészelt egy nyarat begipszelt lábbal, én meg átvészeltem a nyár újraszervezését. Közben hosszú, kitartó küzdelem után befejeztem a teológiai tanulmányaimat és túlestem az államvizsgán. Majd eljött a szeptember és jött az én nagyfiam suli kezdése! Rettentően féltem tőle, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy sima ügy volt, de úgy gondolom sikeresen vette eddig az akadályt. Sőt! Ügyes, okos, élvezi, szereti és már kezd olvasni.... döbbenet. Végtelenül büszke vagyok, nincs mit tenni. És igen, megint csak hálás vagyok, a gondviselésnek, hogy segített megtalálni ezt a sulit, a teljes ovis fejlesztő csapatnak, hogy segítettek minderre felkészülni és a zseniális tanítónéninknek, aki egyszerűen csodát tesz a gyerekekkel. Pedig nincs egyszerű dolga. Nagyon nincs. 

Bizakodva várom a 2020-at. Egészen biztos lesz benne nehézség, kihívás, rengeteg munka... már most tudnék ezekből listát írni. Biztos lesz meglepetés is, amit majd akkor kell megoldani. De biztos vagyok benne, hogy lesz megint egy csomó sikerélmény, sok-sok öröm, fejlődés és még ki tudja mi minden meglepetés! Elcsépelt net-bölcsesség, de vegyük komolyan... új év jön, ami nem más, mint 365 új lehetőség! Minden egyes nap van lehetőségünk, hogy jobbá tegyük az életünket, a gondolkodásunkat, a világunkat. Döntési lehetőség mindig van. Még a legpocsékabb napon is és legnehezebb helyzetben is mindig tudnunk valamin változtatni. Ha máson nem, a saját hozzáállásunkon. Azon mindig van lehetőség változtatni. És ehhez semmi más nem kell, csak a saját döntésünk.
Kedves Mindenki, kívánok nektek nagyon boldog, sikeres és egészségben gazdag, kiegyensúlyozott új évet! Kívánok sok sok pozitív döntést, elhatározást, akaratot és hitet. Kívánom, hogy sokkal többet tudjunk hálát adni, mint kérni!