Lovas terápia után, a másik nagyon izgalmas kiegészítő fejlesztés a kutyaterápia volt az életünkben. Emlékszem, amikor először felvetették még az oviban, hogy kijönne terápiás kutyus az ovis csoporthoz, a szülők legnagyobb bánatomra nem szavazták meg. Utána hallottam egy két véleményt kifelé menet… „simogasson kutyát a parkban a gyerek, ingyen!” „az enyém fél a kutyáktól, biztos nem fogok azért fizetni, hogy pluszban ijesztgessék!”
Inkább megtartom magamnak az ott, akkor megfogalmazott véleményemet… aztán rájöttem, hogy tényleg ennyi info (azaz semmi) van a kutyás terápiáról?! Őszintén, egy SNI-s közegben engem ez meglepett, de hát nem vagyunk egyformák. Ezért is tartom fontosnak, hogy leírom amit mi tapasztaltunk, tapasztalunk. Hátha csak info hiányról van szó, és segít valakinek megtalálni egy új módszert, ami csodás hatással van a gyerekekre!

Kutyaterápia

• Mi a kutyaterápia? Egy játékos, kiscsoportos foglalkozás, ahol a főszereplő a kutyus! Igen, ez bizony sokkal több, mint hogy a gyerekek egy cuki kutyust simogatnak! Közös és egyéni feladatok vannak, olyan is, ahol nem is kell a kutyushoz érni, és olyan is, ahol hozzá kell bújni… Változatos, játékos, a gyerekek egyéni igényei és hozzáállása szerint.
• Kinek javasolt? Miután egy kutya jelenléte már önmagában is sokszor feszültségoldó hatású, ezért szerintem mindenkinek… :) De ami a mi szempontunkból fontos, különösen jó hatással van figyelemzavaros, autista, adhd-s vagy sok más, fogyatékkal élő gyerkőcre.
• Terápia hatásai: Segít a kapcsolatok kialakításában, ezáltal a társas helyzetek kezelésében. Segít a szociális készségek kialakításában, hiszen egy profi terápiás kutyussal különböző szociális helyzetek lemodellezhetőek, ami a gyerekek számára „éles” helyzetben értelmezhetetlen. Fejleszti a kötődést egy élőlény iránt. Segíti a kommunikáció indítását és fejlesztését, itt maga a kutyus a motívátor. Segít az érzelmek, félelmek felismerésében, jótékony hatása van a szorongó gyerekekre.
• Kivezeti a terápiát? Rendkívül fontos, hogy nem egy nyugis aranyos kutyáról van csupán szó! A terápiát erre kiképzett profi kutya és terapeuta gazdája végzi! Sokkal több ez, mint egy jól nevelt, kutyasulit kijárt eb. Gondoljuk csak el, amikor egy foglalkozáson mondjuk látássérült gyerekek vannak, és ismerkednek a kutyával… ebben a helyzetben lehet hogy 2-3 kis kéz tapogat a kutyus szájában, fülében… és igen, mozdulatlanul és türelemmel fogja ezt viselni, ez a munkája. (az egy külön történet, hogy a kutyusoknak egy ilyen foglalkozás után komoly pihenésre van szüksége, hiszen ez egy megterhelő munka számukra.)
• Árak… Mint mindenben, itt is elég nagy a szórás. A különböző fejlesztőházakban, egyéni fejlesztő központokban általában 3-5e ft egy alkalom. De egyre több helyen van lehetőség, hogy az oviban kijön a terapeuta és a kutyus foglalkozásra, ha van megfelelő érdeklődés. Ebben az esetben általában 1-2e ft egy alkalom fejenként. Egy foglalkozás jellemzően 45-50 perc. Illetve, el lehet csípni támogatott fejlesztéseket is, ami díjtalan, de ehhez mázli kell.

És akkor a személyes tapasztalatok… Először akkor kerültünk kapcsolatba a kutyaterápiával, amikor a kisfiam egy inkluzív táborban volt és bemutató órát tartottak egyik délután. Amikor megtudtam, hogy ez a program része, először jeleztem, hogy én elhoznám a foglalkozás kezdete előtt a gyermeket, ugyanis retteg a kutyáktól, nem szeretném, ha ez rossz élmény lenne élete első táborában. Mondták, hogy azért lehet meg kéne próbálni, jó lesz… ha mégsem megy, megoldják, hogy másik helységben tud vele játszani addig valaki. OK, legyen. Épp a foglalkozás végére értem oda, amikor is a kisfiam puszikat dobálva, integetve köszönt el a kb derekáig érő kutyustól! Nem volt kérdés, a foglalkozás igen jól sikerült! Ugyanitt – a Csodavár Fejlesztőházban – egy csodás lehetőséget kaptunk nem sokkal később, szeptembertől. Ugyanis heti rendszerességgel kutyaterápiás foglalkozás indult, max 6 fő, külön auti csoport. Terv szerint 10-12 alkalom, ahogy összeáll a következő csoport. És ami külön öröm volt, hogy a támogatók révén ingyenesen tudtunk részt venni a foglalkozásokon. Végül, a kevés jelentkező miatt, több mint 4 hónapig tudtunk járni! Mit is mondjak… Luna kutya valószínűleg egy életre beírta magát a szívünkbe! Csodálatos kutyus és csodás terapeuta gazdija türelemmel, sok játékkal nagyszerű órákat tartottak. A kisfiam 2-3 alkalom után, már hétfőn azt kérdezgette, hogy mikor lesz már csütörtök, hogy mehessen Lunához… Megszűnt a kutyáktól való félelem! Korábban konkrétan a járda túloldalára húzódott ha csak elment mellettünk egy kutyus, vagy pl nem mert beszállni a liftbe, ha kutya volt bent. Megtanulta, hogyan kell okosan, szépen közelíteni egy kutyához és megismerkedni vele. Úgy gondolom tökéletes kiegészítője volt az oviban kapott intenzív fejlesztésnek. Támogatta és kiegészített azt, hogy hogyan kezelje és ismerje meg az érzelmeket, hogy ha ideges vagy dühös azt hogyan lehet kezelni, hogy türelmes legyen. Megmutatta, hogy hogyan kell szépen, gondoskodóan bánni egymással. Látványosan szerette a foglalkozásokat és szemlátomást jó hatással volt rá hétről hétre.
De miket is csináltak? Volt, hogy vezetni kellett pórázon a kutyust, vagy utasítani, hogy leüljön, lefeküdjön. Amikor már bátrabb volt, a kezéből adott neki jutalom falatot. De volt hogy festékbe mártva csináltak tappancs lenyomatot, hogy át kellett bújni a kutyus pocakja alatt, hogy utánozni kellett a kutya mozgását és még millió aranyos, játékos feladat. Amikor eljutott oda, hogy a visszahozott labdát Ő vette ki a kutyus szájából, illetve óvatosan ráfeküdt a kutyus oldalára és úgy hallgatta a szívverését… alig hittem a fülemnek.
Aztán ennek az időszaknak vége lett, mondanom se kell, majdnem sírásba fulladt, mikor kiderült, hogy most már más gyerekeknek kell átadni a lehetőséget. Lunától úgy búcsúzott el, hogy egy hasonmást készített neki vasalósgyöngyből! :)
Aztán eseménydús időszak jött, fejlesztések, iskola előkészület, nyár, lábtörés, suli kezdés…
De! Hála az égnek a kutyás foglalkozás visszatért az életünkbe, ugyanis a suliban, ahol most elsős, plusz foglalkozásként lehet kérni. Nem volt kérdés, beírattam! Hetente egyszer, 7.órában jön Móka vagy ha ő épp suliban van, akkor Barka… :) Árában kifizethető, és a szerelem folytatódik. Itt van, hogy picit többen vannak mint 6 gyerek, de a kisfiam így is imádja!
Hiszem, hogy a kutyaterápia nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb az élete. És igen, a két éve még kutyától rettegő gyerek most hetente nyúz, hogy mikor lesz már kutyánk otthon???!! Majd ha 48 óránk 72-ből áll… ;)