Hadat üzentünk a finommotorikának!

A finommotorika mumus... nincs ezen mit szépíteni! 
Ma reggel - október 23.-a kapcsán - a gyerekeknek ünneplő ruhát kellett vinni a suliba. Igen, a gond ott kezdődött, hogy ne abba menjenek, csak vigyék és majd ott átveszik... Este próbáltunk a kisfiammal. Konkrétan az ingen lévő kis gombokat se ki-, se be nem tudja gombolni. Aztán persze jött a további sajátosság, hogy gyűlöli az anyagát, meg nem tudja elviselni, hogy galléros bármi legyen rajta... oké, klasszikus ing sztornó, vissza a jól bevált lenvászon, pici állógalléros inghez. De visszakanyarodva az elejére, ez bizony azért is jó, mert előre begombolva beviszi és bele tud bújni, mint egy pólóba. Nem kell gombolni. Ugyanis az nem megy. Mint ahogy nem megy a cipőfűzés, a zokni felvétel, ahogy mindig vizes marad a keze törölközésnél... és ezek azok a dolgok amikre nem is gondolunk. Pedig mind, mind a finommotorikus képességek elmaradását jelzik. És ugye ne felejtsük el, hogy kis hősünk 7 éves elmúlt, elsős a suliban. Ahol bizony írni, színezni és rajzolni kell. Ez nála úgy néz ki, hogy a színezés valamilyen színnel való átsatírozás, az írás esetében néha hasonlítanak a megfelelő formára a betű/szám alakzatok, a rajzolás... arra nincsenek szavak... de azért én imádom. Egészen sajátos stílusban rajzol, nincsenek vonalak aztán kitöltött, kiszínezett részek, csak satírozások vannak. A virág szára is egy hosszúkás satírozott folt, a zombi lába és teste is egy satírozott folt... egészen érdekes. Csak az a baj, hogy amellett, hogy én imádattal gyönyörközöm az ákombákomjaiban, ez azért mostanra már komoly gondot okoz. Egyrészt az elfogadható írás készsége nem tudom mikor lesz meg. Nem csak kinézetre, de például erősségre is. Hogy szemléltessem, 6 hét alatt a suliban gyakorlatilag nullára fogyasztott egy színes ceruza készletet, már meg vettem a következőt. (és nem, nem a borzasztóan sok, hanem a borzasztóan erős használattól fogyott el)

Felmerülhet a kérdés, miért most jut ez eszembe? Nem, nem most szembesültem vele, hogy ezzel azért van gond... De az az igazság, hogy az elmúlt ovis években annyi mindent kellett fejleszteni, hogy tökéletesen egyforma hangsúlyt tenni mindenre képtelenség. Elképesztő sokat fejlődött a kommunikációja, az önellátása, a feladattartása, az önbizalma, az együttműködő-készsége, az indulat kezelése és még sok más... a finommotorika annyira nem. A kisfiam kb 4-5 éves koráig semmit nem alkotott. Max néha picit gyurmázott, vagy festékkel pacsmagolt valamit. De hogy rajzolt vagy színezett volna, az teljesen kizárt. Aztán az utolsó két ovis évben, szinkronban a tömény fejlesztésekkel, azért kezdtek készülni már rajzok, festmények, amik jó eséllyel felismerhetőek voltak! Nagy boldogság volt egy időben a vasalós gyöngy őrület! Na, ott aztán kellenek az ügyes ujjacskák, Ő pedig csak rakosgatta türelemmel. Aztán jöttek a sulihoz kapcsolódó felmérések és a szükséges minimum szintet megütötte. Huh... 
De aztán jönnek a hétköznapok, amikor bizony ennél a minimum szintnél sokkal komfortosabb lenne, egy kicsit előrébb tartani. Nem feltétlen a szépírás miatt, bár az sem elhanyagolható. De amiatt, hogy egy sulisnál már igen kellemetlen lehet, ha gondot okoz a tornazokni cseréje, ha nem tud átvenni egy inget mert azon gombok vannak, ha az ebédes dobozt kb 50-szer kell becsatolni, hogy úgy maradjon... ez mind idő, lemarad, lassú lesz miatta, de esetenként elönti a harci ideg is, tök jogosan. A tépőzáras cipőkért pedig külön hálám!

Na de, majd most! Most aztán elkapjuk a mumust és legyőzzük! Ugyanis szisztematikus finommotorika fejlesztésbe kezdtünk a tegnapi nappal! Évek óta nagy kedvenc Sárosdi Virág 'gyereketeto.hu' oldala, újabb nevén 'skillo.hu'. A végtelennél is több fejlesztő játék, ötlet, könyvek, segítségek... igazi aranybánya. Már tavaly is szemeztem vele, de akkor nem voltam elég elszánt, hogy belefogjunk a finommotorika fejlesztő tanfolyamba. De most! A tanfolyam 25 héten át tart, és otthon végezhető. Online kapunk minden instrukciót és nyomtatható kelléket, feladatot. Gyakorlatilag egy 25 héten át tartó nagy játék ez, ami remélhetőleg csodásan ügyes kis kezeket eredményez majd! Minden napra jut egy játék, ami kb 15 percet vesz igénybe. Nem jár különösebb nagy költséggel, egy szerény alapdíjat kell megfizetni, amiért cserébe heti adagokban kapjuk a feladatokat, ezen kívül szükséges egy nyomtató (vagy legalábbis lehetőség nyomtatásra) és teljesen banális, otthon is megtalálható eszközök, mint kupakok, fülpiszkáló, gyurma, gemkapocs, ragasztó... DE NEM ceruza! Ez nagyon fontos, a tanfolyam végig úgy fejleszti a gyerkőcök finommotorikus képességét, hogy ceruzát nem vesz a kezébe. Sőt, igazából ovis korban javasolt, amikor még megoldható a teljesen ceruza mentes élet, nekünk ez már elsőben ugye kizárt. De ettől függetlenül nagy reményekkel vágtam bele! Kb egy óra alatt egy csodás és izgalmas lapbookot (feladatos dossziét) raktam össze a leírás alapján, ez az első heti adat. Tegnap el is kezdtük! Gyerkőc borzalmasan fáradt volt, de amint meglátta a csomagot, látszott rajta az érdeklődés, hogy ez valami izgalmas új dolog... és simán lenyomta az első feladatot. Na jó, persze amikor elmeséltem, hogy ezt 25 héten át fogjuk játszani, és belátta, hogy azért lehet nem minden feladat lesz a komfortzónáján belül, azonnal alkudozni kezdett, hogy mi is jár ezért... :) Mármint a leendő szép írás, ügyes színezés és gombolás tudományán túl... Megalkudtunk. Mint mindig. :) 
A képen egy kis ízelítő az első heti csomagból. Izgatottan várom a jövő hetit is, nagyon igyekszem, hogy ne csússzunk meg, rajtunk ne múljon a siker! Tényleg szeretném ezt végig csinálni, és valamikor tavasszal arról beszámolni, hogy micsoda sikereket értünk el. Azért majd addig is adok helyzet jelentést, hogy hogyan is állunk... 

 20191022_151249.jpg

 

Címkék: finommotorika