Szerencsés esetben a fejlesztési lehetőségek széles palettája áll a szülők rendelkezésére. A rideg valóság, hogy mind helyszíni elérhetőségben, mind anyagi korlátok miatt, sokszor információ hiányában azért nem ennyire jó a helyzet. Azonban, ha bárkinek elérhető, szeretném ezúton - kiegészítő terápiaként - ajánlani az állat asszisztált fejlesztéseket! Volt alkalmunk rövidebb, hosszabb távon terápiás lovaglásra járni, illetve kutya-terápián részt venni. Mindkettő nagyon jó volt, a kisfiam nagyon szerette és látványos hatásait azóta is élvezzük! Hogyan is néz ki egy ilyen?

Terápiás lovaglás

- Mi a lovasterápia? Ez egy gyűjtő fogalom, magába foglal többféle foglalkozást, ilyen a hippoterápia, a gyógypedagógiai lovaglás/lovastorna és a lovas pszichoterápia. A célja az, hogy a ló és a lovaglás hatásait használjuk fel valamilyen sérülés, fogyatékosság kapcsán a gyógyulási folyamatban, vagy a különböző képességek, készségek fejlesztésében. A foglalkozások többnyire egyéni, de lehetnek csoportos foglalkozások. 

- Kinek javasolt? Tanulási nehézségek esetén, értelmi fogyatékos, vagy más fejlődési zavarral élő gyermeknél, valamilyen részképesség zavarnál, látás- vagy hallássérült esetén, hiperaktivitás, figyelemzavar, autizmus esetén, bizonyos esetekben mozgássérülteknél is jótékony hatású lehet.

- Terápia hatásai: Végtelen sok pozitív hatása van, ezek közül néhány fontosabb... segít a testséma fejlődésében, az egyensúly és koordináció javításában. Fejleszti a figyelmet, koncentrációt, önbizalmat, az összetett feladatok kapcsán a kombinációs készséget. Szociális szempontból segíti a kapcsolatfelvételt, a kommunikációs és interakciós képességek javulását, érzelmi funkciók fejlődését. 

- Ki vezeti a terápiát? Elsősorban szakképzett gyógytornászok (szomatopedagógusok), lovasterapeuták. Persze van ahol nincs végzett gyógypedagógus, de ettől még nagyszerű lovasterapeuta lehet. 

- Árak... Ez rettentő változó! Amikor keresgéltem, találtam 20 perces foglalkozást 15.000 ft-ért és 40 percest 2.500 ft-ért. Biztos a csillagászati összegért annak megfelelő szolgáltatást is kapunk, de ennél sokkal jobb áron is lehet találni nagyszerű helyeket. Érdemes körülnézni, szerintem az igazság (elérhető és hasznos is) valahol a kettő között van. 

És akkor a személyes tapasztalatok... A kisfiam kb 3,5 éves volt, amikor először lovardába mentünk terápiás lovaglásra. Sok gyerekkel ellentétben, neki nem voltak félelmei a lovakkal szemben, le volt nyűgözve tőlük! Az első lovacska akivel sokáig ment, Szofi. Egy nem túl nagy termetű, kedves fiatal ló, végtelen türelemmel. A foglalkozások alkalmával nem használtak nyerget, hanem csak egy kapaszkodó hám és egy pokróc volt a lovon. Eleinte a kapcsolat és a biztonság kialakítása volt a cél és a fiam esetében az egyensúly érzék fejlesztése, mert ezzel bizony cudarul állt. A foglalkozások közben folyamatosan sétáltak és különböző feladatokat kellett megcsinálni. Ráfeküdni a lóra, megsimogatni, hátradőlni, aztán később megfordulni, vagy keresztben ráfeküdni... egészen odáig, hogy kb egy év múlva a sétáló lovon felállt egyedül! Meg mondókázva tűzött virágokat a ló sörényébe menet közben. Sok feladat volt a jobb-bal tanulására, összehangolására is. Imádta, szerette, alig várta, hogy menjünk és a fél órás foglalkozás úgy röppent el, mintha pár perc lett volna. Mondjuk a végén mindig nagyon kimerült volt, de ez egy egészséges fáradtság. Neki nagyon sokat segített a mozgáskoordinációban, sokat javult az egyensúlya és minden foglalkozás után látványosan nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb volt. Jó ideig váltásban voltunk egy hasonló korú kisfiúval, aki nem beszélő auti volt, ez semmi gondot nem okozott, nagyon szerette a foglalkozásokat. De rendszeresen volt olyan gyerkőc is, aki rettegett a lovaktól, vele nagyon szép lassan kezdték, először csak nézegette őket a karám széléről, aztán megsimogatta, aztán csak egyhelyben állva ült rajta.. szép fokozatosan. Szóval, csak bátran!
Mi két helyre jártunk, több mint egy évig, hetente kétszer a csobánkai lovardába. A foglalkozást többnyire ez irányban képzett személy tartotta, kevés kivétellel. A foglalkozások változatosak és nagyon jópofák voltak, sokat tanult, sokat fejlődött és sokkal bátrabb lett idővel! Nem ez a fő profiljuk, ez talán látszik is, de alapvetően rendben van. Néha kicsit várni kellett, jellemzően elég sok lovas van. 20 perces foglalkozás 2.500 ft.
Ezt követően a 17.kerületben, a Naplás tóhoz közeli lovardába jártunk még egy fél évet, hetente egyszer. Kicsit más jellegű volt, nem egyéni foglalkozás, hanem csoportos és kevésbé mozgalmas órák. Itt nagyobb hangsúly volt a gyerek és a ló szoros kapcsolatán, többnyire olyan fekvős, érintős, simogatós feladat van, ahol a közvetlen kontakt a lényeg. Szervezésben profik, késés, csúszás sose volt. A foglalkozást itt sem feltétlen szakirányú végzettségű gyógypedagógus végezte, de nem is hiányzott, jó volt így. Egy foglalkozás itt 30 perc és 3.500 ft. 
Akinek elérhető, jó szívvel ajánlom mindkettőt, de nézzetek körül, sok helyen van, érdemes kipróbálni!