Az elmúlt két hétben este időben lefekszünk aludni a gyerekkel és reggel 6-kor kelünk. Ilyen létezik?! Őszintén nem gondoltam, hogy ez velünk valaha megtörténik.

Amióta világ a világ (tehát 7 éve...), meg vagyok győződve arról, hogy az én gyerekem borzalmasan rossz alvó. Az első 1,5 évet nem részletezném, nem tudom hogy mikor voltunk fent többet, az éjszakák első vagy második felében, vagy csak úgy folyamatosan... Aztán jött az első fordulathoz. Gyermek este 9 körül elaludt (hurrá!), majd hajnali 2-3-kor felébredt, tökéletesen kipihent, kisimult arccal és nekiült játszani, mintha ez teljesen természetes lenne. Aztán reggel durmolt még gyorsan 1-2 órát, csak hogy reggel azt az érzetet keltse, hogy Ő milyen szépen aludt. Életében először - normálisan - 3 évesen aludta át az éjszakát. De mit is jelent esetünkben a normális... Végig aludta az éjszakát, de korához képest sokkal kevesebbet, mint kellene. Kb este 10-11 körül aludt el és hajnalban valahol fél 5 és fél 6 között felébredt. Visszaaludni... az mi?! Sebaj, anya bírja, gyermek meg alszik az oviban délután. Aztán jött egy korszak, amikor elkezdett rettegni mindentől éjjel, a sötéttől, a saját ágyától, az éjjeli lámpától, mindentől. Mondjuk közel egy év után rájöttem, hogy a szobájában hallatszik egy hihetetlen halk apró nesz a szomszéd felől, egy apró pattanó hang kb 20 percenként. Igen, egy év után beazonosítottuk, hogy ettől rettegett éjjel. Nem gond, megoldjuk, együtt alszunk, anya puha meleg ölelése minden éjjeli démon ellen véd, így újra alszunk. Már csak nevetgél, körmondatokban beszél álmában és néha úgy érzem egy félmaratont lefut az ágyban. Konzultáltam a gyerekorvosunkkal, hogy mit is kéne ezzel kezdeni, de mondta, hogy alváslaborba 5 év alatt menni felesleges, nem fog eredményt hozni. Aztán egyre több helyen olvastam, hogy más auti gyerekek is borzasztóan alszanak. Éjjeli mászkálások, spontán sírások, vagy csak egyszerűen minimális alvásigény. Hát, akkor ez van, elfogadjuk.

Így ment ez egészen mostanáig, azaz nagyjából két héttel ezelőttig... Kisfiam elkezdte az iskolát! És ez olyan változást hozott az életünkbe, amit sose gondoltam volna. Buksim két hete este 8-kor ágyban, fél 9-re minden esetben tátott szájjal alszik és reggel 6-kor úgy ébresztem! Igen, ez nagyjából 10 óra naponta! És mit csinál ebben a 10 órában? Alszik! Jó azért rugdosni és kalimpálni most is szeret, de nincsenek vad álmok, nem dumál, nem nyüszög és legfőképp nem ébred fel! 
Úgy tűnik megdőlt az évek óta szilárd meggyőződéssel állított elméletem, hogy bizony neki ennyi az alvásigénye és általában az auti gyerekeknek. Igaz, ehhez kell, hogy napi - legalább - 5 órában, van hogy többen koncentrálnia, figyelnie és tanulnia kelljen, hogy minden nap tornázzon, van hogy kétszer is, hogy minden nap levegőn legyen és mindeközben küzdjön önmagával, hogy ne rosszalkodjon, hiszen akkor nem kap jutalom érmet a nap végén... Persze mondhatjuk, hogy de hát eddig is volt levegőn, meg volt napi rend az oviban, stb... Az, hogy a suli fárasztóbb, az nem kérdés. Korábban is láttam rajta, de mostanra bebizonyosodott, hogy bizony neki elképesztően nagy erőfeszítés és koncentráció, hogy azokat a szabályokat, normákat követni tudja, ami sok gyereknek teljesen természetes egy óvodai/iskola közegben. Neki ekkora plusz leterhelés, hogy többé kevésbé meghallja, ha hozzá beszélnek az osztályban, hogy követni tudja, hogy épp mikor hova kell menni és mit kell csinálni, stb.

Már előre álmodozom, hogy lehet hogy lesz olyan, hogy kézbe tudok venni egy könyvet este vagy netán megnézni egy filmet... őrület! Mondjuk jelenleg én is alszom vele 8-tól 6-ig, azt hiszem még pótlom az elmúlt éveket. 

Sokszor előkerül a különböző fórumokon, hogy az autista gyerekek borzalmas rossz alvók és a szülők Melatonin cseppekkel, meg CBD olajjal és hasonlókkal ringatják álomba a gyerekeket. Lehet, hogy az átlagnál jobban viseltem az éveken át tartó "nem alszunk" kihívást, de soha nem akartam ilyesmihez fordulni. Nem is tettem. Elfogadtam, hogy a gyerek annyit alszik, amennyire szüksége van. És most őszintén boldog vagyok, hogy így döntöttem. Nem traktáltam a szervezetét semmivel feleslegesen, nem nyomtam el valami olyan érzékelést ami neki természetes (még ha számomra hiperérzékeny is). Egyszerűen most érte el azt a fajta energia levezetést és terhelést, ami után éjszaka nyugodtan tud pihenni, teljesen le tud kapcsolni.

Kitartást minden éjszakázó anyucinak, apucinak! Lesz ez jobb! :)