Rengetegszer előkerül a kérdés, hogy mégis hogyan tudnám rávenni a gyereket erre, arra… egyszerűen semmit nem akar csinálni, semmi nem érdekli… Nyilván itt is vannak kivételek, de a kézzel fogható motíváció (vizualitás itt is kiemelten fontos!) 10-ből 9-szer működik. Igaz, meg kell találni a helyes módját! Ahogy a gyerekek különböznek, az igényeik, vágyaik, korlátaik is. Ennek megfelelően a motívációs eszközök is akkor tudnak jól működni, ha teljesen egyénre szabottak, a gyerekünkhöz igazodik.

Milyen elvek szerint dolgozzuk ki a motívációs rendszerünket?

1, A motívációs eszközök, rendszerek lényege, hogy ha elvégez valamit a gyerek amit egyébként nem tenne, vagy nem úgy tenne, ahogy kérjük, akkor jutalmazzuk. Ezáltal motívált lesz, és jó esetben idővel már ilyen jellegű támogatás nélkül is menni fog, ami most még nem.  

2, Bármire alkalmazható! A jó viselkedéstől, a házi feladat íráson át, a köszönés tanulására, és kb bármire, amikor valami olyanra szeretnénk rábírni a gyerkőcöt, amire magától magasról...

3, Egyszerre egy rendszert fusson! Nekem az vált be, hogy mindig kiválasztom az éppen aktuálisan legfontosabb célt, amin javítani kell és azért jár a jutalom. Lehet hogy egyszerre kéne foglalkozni azzal hogy köszönjön a szomszéd néninek találkozáskor, meg hogy megírja a házi feladatot odafigyelve és azzal is, hogy az uszodában ne a forgóvilla alatt bújjon be a bejáratnál… de egyszerre nem fog menni, mert összekeveredik. Mi a legfontosabb? Nekünk most az iskola, tehát ezzel kapcsolatban van aktuális motívációs rendszerünk. Aztán ha ez a probléma már megoldódott, működik aminek működni kell, akkor jöhet egy másik. Csak szép sorban!

4, Kezdetek. A motívációs eszköz módszere sokmindentől függ. Hány éves gyereknél alkalmazzuk? Mire vonatkozóan? Mennyire gyakori, rendszeres? Először nagyon fontos, hogy apró pici lépésekkel és belátható időtávval kezdjünk. Pl: egy egyszeri jutalom – ha megkóstolod a főzeléket, kapsz egy ropit/mazsolát (bármit apróságot, amit szeret) vagy ha köszönsz a szomszéd néninek, kapsz egy mazsolát. Igen, ott rögtön, zsebünkben csörög a mazsis zacskó. De a gyerek pillanatok alatt megérti, ha ezt megteszi, neki jó lesz. Aztán persze lehet növelni a tétet.

5, Ne bonyolítsuk túl! Egy 3-4 éves gyerkőcnek ne adjunk olyan kihívást, hogy ha egy hónapig minden nap kap egy pecsétet, akkor utána kap… bármit. Számára beláthatatlan az ’egy hónap’. Tűzzünk ki csak napi, vagy max heti célt, vagy csak 3-5 db valami összegyűjtését. Ahogy idősödik, nyilván lehet egyre hosszabb távon gondolkozni.      
A rendszer bonyolultsága szintén fontos. Kezdetekben pl 3-5 db pecsétért kap cserébe valami apróságot, amit szeret. Az 5 pirospontért kapsz egy csillagot és minden 5. csillag után elmegyünk moziba rendszer nagyon bonyolult. Még ha jópofának tűnik is, a gyerek nem fogja látni, túl hosszú időre szól, elveszti a lelkesedését és motívációját félúton, az egészen biztos.

6, Mi lehet a motíváció eszköze? Gyakorlatilag bármi, amit a gyerek szeret. Esetinél az egy szem mazsolától a ropiig bármi. A gyűjtögetésénél lehet kis matrica, pecsét, lehetnek zsetonok, jutalomkártyák (én laminált színes kis kártyákat csináltam pici szuperhősökkel, évekig imádta). A lényeg, hogy fizikailag megfogható, gyűjthető, számolható legyen, ne csak egy szóbeli „strigula”.

7, Mire lehet beváltani? A lehetőségek tárháza itt is végtelen! Inkább néhány csapda, amibe én is belesétáltam…. Számoljunk azzal a lehetőséggel, hogy a gyerekünk szárnyra kap és minden helyzetben tökéletesen úgy viselkedik, ahogy azt várjuk és minden jutalmat megérdemel. Akkor ne ígérjünk 5 matricánként 1 doboz legot, mert nagyon gyors anyagi csőd lesz a vége. Kizárólag olyat ígérjünk, amit valóban tudunk teljesíteni is! Apró játékok, finomságok, egy-egy meki látogatás, egy mozi, egy óra játszóház, bármi olyan, ami nem része a hétköznapoknak. Pl soha ne legyen jutalom a mese olvasás! A mese olvasás este természetes dolog… azért ne kelljen megdolgozni. Ha korábban is minden vasárnap mondjuk cukrászdába jártunk, akkor a jövőben ne azért kelljen minden nap matricát gyűjteni, hogy vasárnap cukrászdába menjünk. Muszáj valamivel a szürke hétköznapok „fölé licitálni”, de annyiban reálisnak maradni, hogy aztán teljesíteni is tudjuk!

8, Tartsuk a határokat! Az én fiam úgy belejött a rendszerbe, hogy idővel elkezdett úgy alkudozni, mint a legjobb piaci kofák… Nagyon cuki volt, de ez nem így működik. A feltételeket és szabályokat én hozom és Ő pedig betartja, ez a lényeg.

9, Alakítsuk ki együtt. Minden motívációs rendszert együtt alakítsunk ki. Persze a szülő feladata hogy alapvetően kitalálja és javaslatot tegyen. De beszéljük meg, hogy hol szeretné gyűjteni, mikor szeretné megkapni (esténként, azonnal…), milyen színű legyen a matrica gyűjtő papír, stb… Ha együtt alakítjuk ki a gyerekkel ezeket a megfogható konkrét eszközöket és szabályokat, akkor magáénak érzi és sokkal szívesebben fog figyelni is rá. Nagyon fontos, hogy ne csak szeresse, de értse is! Minden szabályt pontosan magyarázzunk el előre, ha kell lerajzolva, képpel ábrázolva és attól a gyűjtögetés alatt ne térjünk el!

10, Lehet, hogy újra kell kezdeni… Ne keseredjünk el, ha valami nem megy elsőre. A kisfiammal is egy időben a központi kérdés a köszönés volt. Minden köszönésért járt egy szuperhős kártya, amit gyűjtött, majd Ben10 figurákra tudta beváltani. Működött! Az ovonénik is csak csodálkoztak milyen szépen köszön (végre). Aztán jöttek fontosabb dolgok, átálltunk másra és ebben bizony visszaesés történt. Most 7 éves, elsős és nem köszönöm továbbra sem. Ilyen van. Ez nehezen megy, majd elővesszük még a témát, lehet megint lesz motívációs támogatás, ha épp nem lesz ennél fontosabb. Addig is minden találkozáskor példát mutatok, hogy hogyan kell köszönni és kérem hogy tegye meg Ő is. Majd egyszer megteszi… Ettől nem szabad elkeseredni! Annyi mindent megtanulnak, annyi mindenben csodásan fejlődnek, nem várhatjuk, hogy hiba nélkül működjön minden. Türelem, és max neki kell futni újra!

Néhány konkrét helyzet, amikor mi alkalmaztuk a „gyűjtögetést”:

minden köszönésért kártya (ez még mindig gond, majd újra kezdjük);
az oviban dühroham nélkül, normálisan öltözködünk és utána ember módjára megyünk el a kocsiig (1-1 matrica járt a kihívásért);        
legyél jó az oviban (ha maximum 3 figyelmeztetés volt és nem több, nap végén kapott az óvónénitől egy szuperhős kártyát);             
normális viselkedés az uszodában (ha nem bújik át a forgóvilla alatt és nem kell közelharcot vívni, hogy az oktatás után kijöjjön a vízből, akkor jár egy szuperhős);        
egyéni helyzetek jutalmazása (orvosi vizsgálat, cipővásárlás, stb… 1-1 szuperhős, az oltás 3 hős!);
legyél jó a suliban (ha szabályok szerint viselkedik, egy érmet kap a tanítónénitől nap végén);

Néhány példa, hogy mire lehetett beváltani:

játszóház látogatás, Ben10 figura, pici legó, meki menü, vasalós gyöngy (új szín) és kb bármi, amire éppen vágyott és hajlandó volt érte küzdeni;       
most egészen magasra tettük a lécet – kíváncsi vagyok működik-e – az eddigi 10-15 figura gyűjtésen túlléptünk és most 50 érmet kell összegyűjteni karácsonyig. (1 érem/nap a suliban, ha minden oké) ezzel érhető el a nagy cél, hogy a karácsonyfa alatt Xbox legyen…          

És néhány példa, hogyan is néznek ki a saját készítésű kis motívációs eszközeink (bocs, a vacak fotókért):

1, szuperhős kártyák (kb 2*3 cm), egy lapra rengeteg bemásolva, kinyomtatva, laminálva és szétvágva + egy színes kartonból hajtogatott kis zseb az ajtón, amibe lehet gyűjteni

2, érmek, ugyanúgy készül mint a szuperhős kártya + irodaszer boltban kapható neilon tartó, amibe elvileg a betűkártyákat teszik az elsősök (50 hely!)

3, Lidlben vásárolt matrica hegyek + egy egyszerű színes karton. Az oldalán a nagy szuperhősök az alap díszítés volt, a pici matricák a jutalom

4, Ez volt az első ilyenünk! A káoszos teleragaszgatásból látszik is… Eredetileg a téli képek a dekoráció volt és két oszlop, az első az ovis öltözésre vonatkozott (kézi rajt az oszlop tetején), a másik a kocsiig elmenetel (itt egy autót rajzoltam, de azóta rákerült egy pókember matrica). Illetve az alatta lévő kockákba lehetett gyűjteni a jutalom matricákat… hát ez még így sikerült… J