A boldog, gondtalan ovis évek... amikor nincs már februárban gyomorgörcsöd, hogy mit is csinálsz egész nyáron a gyerekkel... de szép is volt... :) Az iskola kezdéssel sokféle kihívás jár együtt. Többek között az, amikor nincs iskola! 10-11 hét nyáron amit meg kell oldani. (az őszi, tavaszi, téli és sí- szünetekről nem is beszélve) Egyedül. Hurrá, innen szép nyerni. Ismerős? Amikor már februárban azon agyalsz, hogy vajon hogyan lehet összesakkozni ennyi időt. Aztán pörögnek a hónapok, már május van, még mindig a feléről fogalmad sincs. Mindamellett, hogy ez komoly kihívás, megint csak azt tudom mondani, hogy mi a szivárvány ragyogóbb felén vagyunk... Van egy szupernagyink, akire számíthatunk a nyáron napokra, de akár 1-1 hétre is. Persze azért beosztással, mert így a nyolcadik x-et taposva is van még másik öt kisebb-nagyobb unoka a programban. Van egy remek kis szuperhősöm, aki bár küzd kihívásokkal, mégis elég bátor, hogy új helyekre menjen, táborokat próbáljon ki, még ha nem is mindegyik sikerül... Nekem óriási segítség, hogy időnként tudok home officeban dolgozni, tehát ha más nincs, akkor én vagyok vele otthon és mellettem unatkozik, amíg én dolgozom. Mindemellett elképzelhetetlen lenne, ha nem töltene néhány hetet táborban a gyermek minden nyáron. Tudom, van a közelben elérhető tábor választék, van lehetőségem a gyereket elküldeni és neki van elég bátorsága és nyitottsága, hogy megpróbálja. Ritka szerencsés együttállás, az auti világban.

Szeretném megosztani a tapasztalatainkat, ebben a posztban a korábbi (2019-2022-es) évekből. Az ideit pedig esküszöm még idén megírom... :)

1, Kimondottan SNI-s tábor egy speciális fejlesztő- és játszóházban:

Ez volt az első hely, ahova elengedtem a gyermeket, még ovi utáni nyáron. Ismertük a helyet, járt oda kutyaterápiára, néhány nyitott foglalkozásra, rendezvényre, illetve még szülinapot is rendeztünk a játszóház részében. Csodás, modern, új fejlesztőház auti és down-os gyerekek részére. 
A tábor rendkívül hívogató volt, gyógypedagógussal kiegészített csapat, felkészülve a különböző furfangos szuperhősökre. 
Egymás utáni két évben próbáltuk meg, de őszinte leszek, nem ez lett a mi utunk. Az első körben 2 napot bírt ki. 2. nap délután olyan meltdown-ja volt, hogy közölték, másnap inkább már ne menjünk. Kicsit meglepődtem, abban a hitben voltam, hogy ez itt kezelhető lesz, de valószínűleg túlzó volt az elvárás. Meg tegyük hozzá, talán 6-7 évesen még akkor kicsi volt a tábor élményekhez és az ezzel járó terheléshez. Másnap nem mentünk. 

Következő évben újra megpróbáltuk ugyanitt. Sokkal jobban bírta és élvezte is a tábort! Ekkor 8 éves volt. Látszott, hogy ahogy fejlődik, jobban tudja kezelni az új környezetet, az új embereket, mindent. Viszont a szerda megint fordulópont lett, sajnos hosszabb távra, mint előző évben. Egy focis játék során, a gyermek lábfejében 3 csont eltört. Fekvőgipsz, járógipsz, nyaralás kerekesszékkel. Nem tervezett alternatív valóságba kerültünk egész nyárra. 

Tapasztalat: Alapvetően a hely, a szervezés, a személyzet és a szándék kiváló volt! Azonban nem biztos, hogy jól mérték fel, hogy SNI-s gyerekek esetén hány gyereket, milyen korúakat és milyen problémákkal lehet bevállalni egy csoportba. Igen, ezek a gyerekek sokszor 1-1 felnőttet igényelnek. Nem elég 2-3 felügyelő 15 gyerekre. Illetve, nem lehet összerakni focizni egy 7 éves gyereket egy 15 éves, 170 cm magas, értelmi fogyatékos kamasszal. Mert egészen máshogy működik a probléma kezelése, eltérhet a mozgáskoordinációja, stb... és ebből baj lehet. Lett. Azóta persze lehet, hogy sokkal profibbak és sokkal tapasztaltabbak, ezt már nem tudjuk.
Őszintén szólva, mi itt befejeztük a "speciális" táborokat. Akkor úgy gondoltam, csak egy időre. De azóta - hála az égnek - úgy alakult, valószínűleg örökre, ugyanis a gyermek tök jól alkalmazkodik minden más helyen is!

2, Lego - Robotika tábor/Programozó/Minecraft táborok:

3 különböző tábor néhány év alatt, a tematika igen hasonló, ezért veszem őket egy kalap alá.
Egy évet járt a fiam Lego Robotika foglalkozásra. Itt ismerték a nehézségeit, más aspergeres gyerek is volt a csoportban. Miután a foglalkozás lényege, hogy pontos leírás alapján kell lépésről-lépésre megépíteni valamit, ez neki nagyon komfortos volt! (Az "itt egy láda lego, építs valami szépet!" az felér egy terrortámadással, teljesen kivitelezhetetlen a gyerek számára)
A táborban fél napot legoztak, robotot építettek, klímás helyen. Délután pedig mindig valamilyen kerületi játszótérre mentek játszani. 
A Minecraft tábor kicsit ismeretlen vadvíz volt, belevágtunk, mi baj lehet... sok kockulás és sok játék a Budapest Garden nagy és elképesztően felszerelt területén.
Programozó tábor szintén ismerős terep volt, hetente járt ide foglalkozásra a gyermek. A program a fentiekhez hasonló beosztású volt. 

Tapasztalat: Többnyire jól érezte magát, néhány szó beszélgetésig is eljutott, még ha nagy barátkozásokról nem is beszélhetünk. Legokból csodákat épített, ez komoly sikerélményt adott. Programozás téren sok újat nem tanultak és ez bizony a fiam zavarta, nem szereti a "lötyögést"... :) a játék része jó volt, de inkább tanfolyam jellegűt szeretett volna. A Minecraft nem lett a kedvence. Túl sok volt a szabadidő, túl "laza" volt. Hiányzott neki a napi kötött program, hogy mindig tudja mit lehet és mit kell csinálni. Ami egy kicsit sok volt, hogy a rettentő melegben viszonylag messze kell gyalogolni a játszóterekre. Ettől nagyon kimerült délutánra. Ezt a további programkereséseknél mindenképp figyelembe kellett vennünk. A közelebb lévő délutáni programok vegyesen sikerültek, azt hiszem itt is sok volt neki az újdonság, sok volt a változás. Ez nem mindig komfortos. Végülis 5-ből 4 napot bírt mind a 3 táborban, a péntekeket már ellógtuk. 

3, Állatsimogató tábor:

Budapesthez közel, egy óriási területen lévő állatsimogató tanya szervezésében volt egy élménytáborban. A helyet korábbról már ismertük, voltunk többször az állatoknál. Egész nap kint lehetett, állatok között, részt vett azok gondozásában, láthatott újszülött kiskecskét, simogatott mindenféle állatot. Abszolút otthonos közeg, nagyon szerette! Egy nehézséget jelentett, hogy kb 40 fok volt egész héten és az istállókban ugye nincs klíma... A gyermekkel járó kihívásokra természetesen itt is felhívtam a táborvezető figyelmét. Nyitott és elfogadó volt, nem is volt semmi probléma! Nagyon barátságok itt sem születtek, de mivel az állatokat imádta, ezért bármilyen fárasztó volt fizikailag, ez teli találat volt! Végül itt is 4 napot volt, péntekre már pihenőt kért... :)

4, Zootábor: 

Melyik állat-rajongó gyerkőc ne vágyna az állatkertbe egész hétre?! Így voltunk ezzel mi is. Kipróbáltuk.
A helyzet az, hogy a gyermek egyszerűen unalmasnak találta... persze a világért se szeretnék senkit lebeszélni, szerintem egy szuper szervezés! De egy aspergeres gyerek, akinek a fő érdeklődése a természettudomány, annak lehet kevés... :) Egyszerűen nem volt új infomáció az előadásokban, bemutatókban. De persze ettől az állatok közelségét szerette, ki is bírta az 5 napot. De többet nem vágyott ide. 

5, Kézműves, időutazó és kukta tábor: 

Jó vegyes felhozatal... a közös pont a 3 táborban, hogy ugyanaz a hölgy, illetve családi napközi szervezte tematikus táborokról van szó! Nekem hihetetlenül tetszett az ötlet, a program, a kedves fogadtatás. 
Az időutazó táborban különböző korokba kalandoztak minden nap (őskor, római kor...), annak megfelelő mesékkel, kézműves foglalkozással, skanzen látogatással. Csodás programok volt, érdekes, izgalmas.
A kézműves tábor azért tetszett meg, mert végre tovább ment, mint a szokásos hajtogatós-festős-gyurmázós foglalkozás. És bizony nem tévedtünk! Nemezeltek, tűzzománc ékszert készítettek, kötelet fontak, polót batikoltak, papírt merítettek, stb... óriási sikere volt! Utána otthon éjjel nappal mindenkinek batikolt pólót gyártottunk... :)
Kukta tábor. Ahogy a neve is írja, mindenbe besegítettek... minden nap más nemzetiségű ételeket főztek, sütöttek, még lekvár főzés is volt. 
Itt mindenhol végig bírta az 5 napot, nagyon jól sikerültek! Továbbra is magányos kis farkasként, de jól alkalmazkodott, otthonosan érezte magát.

Összefoglalóan azt hiszem az a lényeg, hogy a gyermek sokkal bátrabb, mint én! És gyanítom, ez sok helyen így van. A mai napig minden új tábor hétfője egy gyomorgörcs... aztán megyek délután és a gyerek vigyorok, csinálja és élvezi a dolgokat. Én meg rémeket látok egész nap. Nehéz ezt megszokni, de csodás. 
Ami nekem fontos, hogy mindenhol bemutatom a gyerkőcöt. Azaz, nem csinálok titkot abból, hogy aspergeres, még ha nem is csinálok ebből nagy ügyet. De elmondom, hogy ez az Ő esetében mit jelent. Nehezen és lassan kommunikál idegenekkel, rettentő zavarba jön, ha kérdezi, nem nagyon ismerkedik, pontosan tudnia kell a szabályokat (mit lehet, mit nem, hova mehet és hova nem), és nagyon sokat segít, ha van egy előre tervezhető napirend, amiben aztán nincs nagy változás. Ez szerencsére már minden táborban van, sőt, sok helyen előre el is küldik, órarendszerűen. Ez sokat segít, így reggel előre át tudjuk beszélni, mi lesz aznap. Ami nagyon nehéz, hogy probléma esetén nem szól felnőttnek és nem kérdez. Még amikor eltörik a lába, akkor sem... :( 
Nem tudom, ebben mikor lesz változás. Egyelőre nincs. Viszont millió és egy gyakorlatunk és tapasztalatunk van már, így igyekszem mindenre felkészíteni. Ha lehet, előre megmutatni a helyet, hogy hol a mosdó, hova tudja tenni a táskáját, hogy mit rakok minden reggel a táskába, hol tudja újra tölteni a vizespalackot, stb... 
Rengeteg akadályt és kihívást leküzdött már. Mostanra már el tudja mondani, hogy egyik program miért tetszett és a másik miért nem. Ez nagyon fontos, így lehet tervezni az újakat. És ami a legfontosabb, hogy kíváncsi a világra és nagyon bátor! Simán megy bárhova, ahol valami felkelti az érdeklődését... 

Idén nyáron teljesen új táborokba megy, szerintem őrült izgalmasak, külön-külön rövid posztban beszámolok azokról is, hátha valaki kedvet kap... :)