Szerintem ember nincs, aki komfortosan érzi magát egy fogorvosi vizsgálat során. Ha ehhez hozzávesszük, hogy bizonyos mentális állapotok és helyzetek esetén - kortól függetlenül - korlátozott az együttműködés, akkor gyakorlatilag lehetetlen elvégezni egy fogászati beavatkozást. Már pedig az autista kis szuperhősök éppen ebben a helyzetben vannak és bizony nekik is elromlik a foguk és adódhatnak ilyen gondjaik. Erre azonban manapság már van megoldás, az úgy nevezett SNI-s fogászat! Budapesten kettőről biztosan tudok, van a Bethesdában, illetve a Heim Pál Madarász utcai kórházában. (szívből remélem, hogy több helyen is van az országban) A lényeg, hogy együttműködésben korlátozott (Down-szindrómás, autista, értelmi fogyatékos, stb...) gyerekeket fogadnak és az igényeiknek megfelelően látják el őket. 

Eljutottunk oda Buksival, hogy bizony bejelentkeztünk a Madarász utcai rendelőbe. Ugyanis gyanúsan van néhány felületi lyuk, egy visszatérő ínygyulladás és egy letört-elhalt fog. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy korábban - tejfog kihúzás miatt - voltunk már a normál kerületi gyerekfogászaton, de eleinte sem ment egyszerűen, viszont az legutóbbi alkalommal konkrétan szájzárat kapott, még az ölemben fekve sem volt hajlandó még csak kinyitni sem a száját. Közölték, hogy nem együttműködő, viszlát! Szóval, ezek után jelentkeztünk ide. 
A kezdés egy picit nyűgös volt, ugyanis mint kiderült 30-60 perc csúszás mindig van, még a kért időpont ellenére is. Sebaj, azért ezt kibírtuk. Terv szerint első alkalommal hozzá sem érnek, csak megvizsgálja a doktornéni, aztán megbeszéljük mi a helyzet és hogyan tovább. Várakoztunk, bementünk. Viszonylag barátságos rendelő, sok díszítéssel, asszisztensen és a doktornőn is gyönyörű színes, virágos egyenruha. Én villámgyorsan elmondtam mit látok, és a lényeg az lenne, hogy nézze át alaposan, hogy kell-e tenni valamit. Doktornéni kellemes kedves stílussal elkezdett beszélni a megszeppent gyerekhez, de nem ment át a szirupos kedveskedésbe, amitől irtózik a gyerek is és én is. Néhány kérdés után - amire ugyan válasz nem jött - gyermek magától beugrott a székbe! Jó kezdet...  Aztán kb 4 percig le-fel lifteztek a vizsgálószékben, ezen együtt röhögött a gyerekkel a doktornéni. Aztán megmutatta az icipici szájzuhanyt, a tenyerébe spriccelt, a másik kezébe is, fújt bele levegőt is... Buksi teli szájjal nevetett. Kicsit még kapcsolgathatta a vizsgálószék nagy lámpáját, aztán jött a nagy kérdés, hogy esetleg bekukkanthatna-e a doktornéni a szájába. Mintha mi sem lenne természetesebb, gyermek hátradől és kitátotta a száját! Kezesbárány lett, és mindössze 10 perc RÁfigyelés kellett! Semmi varázslat. Doktornéni átnézte a fogait, sajnos van pár apró felületi lyuk, egy halott fog és egy, ami akut problémás. Itt egy gyulladás valahogy lefelé indult el, és ezért az ínyen volt egy visszatérő nagy gyulladt duzzanat. Doktornéni felvetette a kis páciensnek (fél szemmel kérdőn nézve rám), hogy mi lenne, ha egy jó erős zuhannyal kitisztítaná ezt a fogat, akkor az a gyulladás onnan ki tudna jönni és soha többé nem lenne ott a "pukli". Simán rábólintott. Úgy meglepődtem, hogy én sem ellenkeztem. És mire észhez tértem, a doktornéni már fúrta a gyerek fogát, aki tátott szájjal hagyta! Persze közben lyukat beszélt a hasába, viccelődőt meg minden... kb 1,5 perc alatt készen volt és mire eljutott oda, hogy tényleg kellemetlen lett volna és már majdnem lebiggyedt a szája a gyereknek, már készen is volt! Öblítés címen össze vissza lehetett köpködni a nagy tálba, ami a pillanatnyi "majdnemsírást" el is feledtette. Aztán jött a kosárból játék választás, meg a bátorság oklevél... :) Én meg csak büszkén, döbbenten és hálásan álltam ott. 
Úgy tudtam, hogy a vizsgálat után, ha van mit csinálni, akkor egy másik időpontban altatásban végzik el a beavatkozásokat. Őszintén szóval nem nagyon rajongtam az ötletért, de más megoldást én sem láttam. Eddig a pillanatig! Doktornénivel megbeszéltünk új időpontot, és a legfontosabbat, hogy pendriveon hozzuk a kedvenc mesét! Persze erről még diskurált 5 percet Buksival. Ugyanis a vizsgáló szék úgy van kialakítva, hogy a doktornő feje felett, a gyerkőccel szemben van egy állítható monitor ahol bizony legközelebb a kedvenc mesét fogja nézni, amíg remélhetőleg minnél több felületi kis lyuk kezelése megtörténik. 

A gyerkőc, akiről máshol lemondtak, mert ki sem nyitotta a száját, itt végig ült egy fúrást és tisztítást érzéstelenítés, minden nélkül. Ha szükséges, altatásban kezelik, ha nem akkor elegendő egy mesenézés közben. Illetve elegendő az, hogy RÁ figyelnek. Az egész vizsgálat addig tartott és úgy zajlott, amíg számára elviselhető volt. Ahogy jelezte, hogy ez már rossz, abbahagyták. Így lesz a legközelebbi alkalom is. Mi kellett ehhez? Nem kellett semmi extra felszerelés, tudás vagy varázspor... Annyi kellett, hogy a doktornő a kis betegére figyelt. Úgy igazán! Az Ő tempójában történt a vizsgálat, az Ő viselkedéséhez és igényéhez alkalmazkodott a felnőtt és nem várták el ezt fordítva. Ennyi a titok. Mindez plussz 10-12 perc volt mindössze. 
De a kapuban kifelé a 7 éves szuperhősöm közölte, hogy "mostantól csak ide akarok fogorvoshoz jönni"!