Minden új helyzet és kezdet nehéz. Sokszor nekem - anyaként - sokkal nehezebb, mint ahogy a gyerkőc egyébként megéli. Tipikusan ilyen volt a bölcsi kezdés, az ovi kezdés, az ovi váltás és most az iskola kezdés. Tele voltam félelmekkel és aggódással, ráadásul a legjobb szándék mellett is sokan riogattak mindenféle lehetetlen helyzetekkel (mégsem fogad a suli és ez csak szeptemberben derül ki; nem fog működni és csak magántanuló lehet; stb...). 

Aztán eljött a szeptember, kezdődik a suli beszoktatás (igen, itt volt beszoktatás). Őszintén szólva nem kis kétségbeeséssel kezdtük, ami engem illet, ugyanis Buksi kb 2 órát bírt elfogadhatóan viselkedni, aztán valahogy elvergődött délig és ott teljes szétcsúszás... Suliban első héten mindenki csak délig van, napközi nincs, de nekünk finoman jelezték, hogy még a második héten sem áll készen az egész napra. Újabb aggódási hullám, mi lesz így? Mi lesz, ha hónapok mire belejön? Hogy lehet ezt megoldani hosszútávon? Sokat beszélgettem a kisfiammal, hogy hogyan érzi magát, mi jó, mi nem. Egyik magától értetődő következtetés az volt, hogy a gyerek hulla fáradt, tehát (ahogy erről már volt szó) életében először beállt a normál alvás és este 8-kor felborul. A másik, ennél sokkal sajátosabb és aranyosabb megállapítás volt, hogy meg kellett beszélni az új hely új szokásait egészen részletesen. Amikor a 2.hét közepén csalódottan jött haza, hogy most se dicsérték meg, pedig ő mindent megcsinált órán és figyelt is, akkor jöttem rá, hogy itt valami még nem jól van. Meg kérdeztem, hogy jó voltál? Hogy viselkedtél? A válasz... jól! Aztán megkérdeztem a tanítónénit is! Kiderült, hogy a "viselkedjünk jól" egészen mást jelent kettőjüknek! :) Kiderült, hogy amikor már mindenki ül a padban, kezdenék az órát és Buksim még hátul fekszik a szőnyegen, az fel sem tűnt neki... Az, hogy ha a tanárnéni hangját hallja, akkor figyeljen oda (még ha a nevét nem is mondja), mert jó eséllyel neki is szól a mondandó, megint csak külön kellett elmagyarázni, hogy visítva ugrálni a padon lehet hogy neki jó, de nem tartozik a "jó viselkedésbe". Láttam rajta a meglepődést. Aztán tisztázva a részleteket, még megfejeltem egy kis napi motívációval (szövetségbe vonva a tanárnénit) és kitűztük a vágyott célt, amire gyűjt. És csodák csodájára, másnaptól a gyermek olyan volt (majdnem) mint egy kis angyal! Persze kisebb bakik vagy 1-1 nehezebb nap becsúszik, de hát lássuk be... nekünk sincs kedvünk minden nap egyformán boldogan rohanni a munkahelyünkre és egyformán lelkesen csinálni a feladatokat.

Közben a suliban elindult egy - számára egészen új - folyamat, az önértékelésre nevelés. Nekem elsőre picit meglepő volt, hogy ez vajon hogy fog működni 7 éves, egyébként sem egyszerű gyerekeknél, de az ötlet nagyon tetszett. Nem használnak alapvetően ilyen olyan matricát, pecsétet, piros pontot... a cél, hogy megtanulják a gyerekek a saját munkájukat és viselkedésüket (helyesen) értékelni. Istenem, mekkora hiánycikk ez a felnőttek körében is!! Hogyan is működik ez? (viselkedésükre vonatkozóan...) van egy kis tábla emojikkal, ami 3 fokozatot képvisel, a "szuperjó" voltam, a "kb jól viselkedtem, de lehetett volna jobb is" és az "el kell gondolkozni" viselkedés. Legalábbis Buksi elmesélése alapján kb így néz ki. Nap végén, minden gyerkőc a saját kis csipeszét ráteszi arra, ahogy ő gondolkozik a napjáról. Aztán a tanítónéni finoman jelzi, ha nem egészen ért egyet a választással... :) 
Minnél többször sikerült eltalálnia és jól besorolni a viselkedését és ezt megerősítette a tanítónéni, annál komolyabban vette az újdonságot és annál lelkesebben mesélte itthon. És ami a legfontosabb, 2 hét után minden nap úgy vonult be a suliba, hogy "ma dupla szuper leszek!"

Eltelt az első hónap, a 4.héttől már teljes értékű napközis lett. Nagyon nagy segítség volt neki, hogy szép fokozatosan, hétről hétre szoktatva vezettük be az egész napos sulit. Erre szerintem mindenhol lehetőséget kellene biztosítani, még ha a szülőknek nem is egyszerű megoldani így a nyári szünet után még ezt is. 
Néhány hét alatt - sok sok részletes viselkedést és szabályt kielemezve - már gyakorlatilag semmi gond napközben és egyre jobb százalékban tudja értékelni saját magát. És mindeközben szereti a sulit! Elmeséli itthon ha új betűt tanulnak, imádja a kutyaterápiát és ügyesen hajtogat rajz órán. Tegnap úgy jött haza, hogy "képzeld anya.... a sakkon gép ellen kellett játszani, délelőtt volt már fejlesztő foglalkozás is, ami nagyon jó volt és különleges nap van, mert a kutyaterápiára két kutyus is jött!" Mindezt csillogó szemű lelkesedéssel. Én pedig megnyugodtam. Minden jól van. 

Este megkérdeztem Tőle, hogy hogyan érzi, hogy megy neki a suli? Milyen elsős lett belőle? Azt mondta... "Anya, szerintem elég jól csinálom!" 
De még milyen jól! Boldogság...